A lehető legtöbbet próbálom használni a ranger és nvim párost, hogy megszokjam, és meg is tanuljam a használatát. Nemrég belefutottam egy kellemetlen dologba, amikor bezártam az Nvim-et futtató terminált. Természetesen mentés nélkül. Így közel félórás munkám veszett el. Az automata mentési funkció alapesetben akár a Vim, akár az Nvim szerkesztőből hiányzik, így ezt a problémát orvosolni kell. Itt nagyon jól jön a teljesen moduláris szerkezet, mert gyakorlatilag minden feladatra készült modul, illetve plugin.
Az automata mentő plugin
Bár legalább fél tucatnyi ilyen van, én a legegyszerűbbet céloztam meg. Egyet tudjon, de azt jól: mentsen időnként. A https://github.com/chrisbra/vim-autosave oldalon található plugint választottam. A telepítést a kiválasztott plugin kezelővel lehet megtenni.
Alapvető használata egyszerű, de érdemes logikusan beállítani. A beállítást mindenképp meg kellene tenni, mert a mentési könyvtár és a periódusidő fontos tényező.
A Vim, NVim parancssorából is használhatjuk, de kényelmesebb globálisan beállítani. Parancssorban pár parancsot érdemes megtanulni, bár ha jól állítjuk be, akkor egyikre sem lesz szükség. Itt a parancssor az NVim saját parancssorát jelenti, azaz normál módban kettőspont és azután...
EnableAutoSave – Ezzel engedélyezzük az automata mentést. Logikusan soha nem kell használni, ha beállítjuk, hogy állandóan legyen mentésünk.
DisableAutoSave – Letilthatjuk az automata mentést. Ebben van logika, mert egy mentési fájl lehet adatbiztonságot sértő, ha utólag nem töröljük. Kényes információknál érdemes ezt figyelembe venni.
AutoSave <millis> - Ha el szeretnénk térni a globálisan megadott, vagy az alapbeállítású ötperces ciklustól, akkor itt adhatjuk meg. 1000ms alatt nem adhatunk meg értéket, és ha nem jó formában, vagy ezer alatt adjuk meg, akkor jelzi a problémát. Érdemesebb egy megfelelő globális értéket megadni, ami megfelel.
AutoSave – A plugin státuszát kérdezhetjük le.
A konfigurációs fájlba három beállítást érdemes berakni. Ahogy tudjátok én a konfigurációs fájlt szétszedtem, a kényelmes kezelés miatt.
let g:autosave_extensions = ‘.backup’ az mentési fájl kiterjesztése. Nem igazán fontos, ha nem tetszik, akkor megváltoztathatod. Én simán bemásoltam ezt a beállítást. Érdemes egy általánosan használt kiterjesztést megadni, mert ilyenkor a takarító programok megtalálják és amikor takaríttatunk (bleachbit stb.) ezek is törlésre kerülnek.
let g:autosave_backup = ‘~/.vim/backup’ Itt adhatjuk meg a mentési könyvtárat. Mindenképp érdemes egy jól átgondolt helyre rakatni, mert ha gond van, akkor az stresszes, és ne akkor kelljen keresgélni a mentéseket hol is lehetnek. Akkor is fontos, ha nem Vim-et használunk, mert akkor biztosan nem fogja megtalálni az alap mentési könyvtárat! Jobb a békesség és explicit megadni az ilyen helyeket. Én a /home/laci/.config/nvim/Mentesek könyvtárba rakattam, ami azért is praktikus, mert az nvim könyvtárban van minden nvim-et érintő dolog, így az folyamatosan mentésre kerül. Így nem kell a pluginokat, beállításokat és egyebeket összeguberálni egy újratelepítéskor.
let g:autosave_timer = – a mentési ciklusidő. Logikus a beállítása. Ezt vegyük a lehető legkisebbre, ami még nekünk megfelel. Így viszonylag kicsi lesz az elvetett munka mennyisége, ha mentés nélkül lépünk ki.
Ennyi? Igen. Több idő volt átolvasni ez a részt, mint megcsinálni. Három egyszerű beállítás a telepítés után és már majdnem biztosan nem lesz túl nagy veszteség, adatvesztés.