John Adams elnök által alapított (1800. 04. 24) Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára 1994.09.1.-én döntette el, hogy elindítja a Virtuális könyvtár projektet, amelynek célja a könyvek digitalizálása és azok számítógépes hálózatokon keresztüli megosztása a diákok és kutatók számára világszerte.
A "virtuális könyvtár" projekt révén nagyon ritka és/vagy igen rossz állapotban lévő anyagokat is elérhetővé tehetnek, valamint helyet takaríthat meg a könyvtár számára, amelynek állománya 2014 -ben 838 mérföldnyi polcot töltött fel.
Éppen 30 éve volt, hogy Linus Torvalds – egy finn egyetemista – elküldte az szerény levelét a comp.os.minix hírcsoportba, amelyben bejelentette, hogy egy új, Linux nevű projektbe kezdett:
A „Linux” elnevezés szigorú értelemben véve a Linux-rendszermagot jelenti, amelyet Linus Torvalds kezdett el fejleszteni 1991-ben. A köznyelvben mégis gyakran a teljes Unix-szerű operációs rendszerre utalnak vele, amely a Linux-rendszermagra és az 1983-ban, Richard Matthew Stallman vezetésével indult GNU projekt keretében született alapprogramokra épül. A Linux pontosabb neve ebben az értelemben GNU/Linux.
A „Linux” kifejezést használják Linux-disztribúciókra (terjesztések) is, ám ilyenkor általában a disztribúció nevét is hozzáteszik. Egy-egy disztribúció olyan összeállítás, amely az alaprendszeren túl bizonyos szempontok alapján összeválogatott és testre szabott programokat tartalmaz.
Vim, na ne… ez az első reakciója mindenkinek, aki még nem használt Vim-et. Alapvetően egy átlag felhasználónak nem is kell a Vim, hiszen vannak felhasználóbarátabb, esetlegesen grafikusabb szerkesztők is. Ha nem létszükséglet, akkor minek is ezzel a Vim-mel foglalkozni? Mert elterjedt és minden rendszeren jó eséllyel ott lesz. Alapismereteket érdemes elsajátítani, még akkor is, ha nem igazán akarod használni. Ha nincs más a gépen, akkor se essél kétségbe, illetve ha valamit a Vim nyit meg, akkor se legyen pánik, mert ki sem tudsz lépni.
Pet? Valószínűleg nem sokan hallottatok erről a kis programról. Egy terminálos parancs tároló és indító. A terminálos munka ellen az egyik legnagyobb ellenérv a hosszú és összetett parancsok megjegyzése, begépelése és az ezzel járó hibalehetőség. Más többféle megoldást kipróbáltam, amikor olvastam erről a mini programról.
A notify-send egyszerű, gyors és mindenhol használható üzenet küldő rendszer. Ami nem takar mást, csak egy üzenet megjelenítését a monitorodon. A notify-send küldi az üzenetet, így kell valami ami meg is jeleníti: ez a dunst. Mindkettő könnyű, egyszerű és erőforrásigénye kicsi. Az laapfunkciókat tudja, azaz ne egy kdialog stb. szintet várj el.
A systemd időzítő használata első látásra sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint a cron. Ez valóban így is van, de a több lehetőség miatt legalább egy próbát megér a dolog. Ha az előző részekben leírt módszerrel kilistáztad a systemd részeit, az aktívan futó eszközöket, akkor láthattad, hogy van olyan, hogy .timers. Ezek az időzítő rendszer részei. Itt is, mint a legtöbb esetben csak az alapokat beszéljük meg, inkább kedvcsinálónak, mint komoly és alapos leírásnak szánom a systemd időzítő témát.
Hasznos program sorozatunkat folytatjuk. Már mutattam pár érdekes, vagy kevésbé érdekes programot. A mai részben is ezt a vonalat követem, de egy felvetésre szeretnék reflektálni: van értelme ilyen, sok esetben periférikus programot bemutatni? Ezek kevesebb embert érdekelnek, és nem is nagyon keresnek rá az emberek. Igen, van! A világháló tele van az alap parancssori programok bemutatásával, így pld. az ls, cat és a cd stb. parancsokat mindenki megismerheti. Akinek van egy kis kedve a parancssoros munkához, ezekről nagyon sok jó leírást talál.
Systemd. Mindenki hallott róla, és a legtöbbünk használja is, még akkor is, ha nem tudja mi is ez. Már volt érintőlegesen szó a systemd témáról, amikor a cron-t kezdtük el használni. Ott már láttuk, hogy valami rendszerhez tartozó, és szolgáltatást nyújtó valami. Kis kitérő: sem tudásom, sem kedvem nincs eldönteni, hogy a systemd Poettering, a Linuxot romba döntő ördögi eszköze, és a Sátán maga, vagy egy csodafegyver. Örök vita lesz ez, és nincs is nagyon értelme ebbe belefolyni.
Bár a legtöbb parancssoros megoldásnál a find parancsot ajánlja mindenki a fájl keresés elvégzéséhez, és egyéb tevékenységhez, de nem biztos, hogy mindig az a legjobb. Én most egy egyszerűbb, de jól használható CLI, azaz terminálos kereső programot mutatok be. Miért? Egyrészt a find viszonylag sokat tud, de igen sok paramétere közt elvész a lényeg, az egyszerű kezelhetőség. A fájl keresés megoldható GUI, azaz grafikus felületen is, hiszen nagyon sok jó fájlkereső program létezik. A legtöbb grafikus fájlkezelőben is van ilyen lehetőség.
Normalizáljuk az mp3 fájlok hangerejét az mp3gain segítségével. Bár sokféle normalizálás zámára alkalmas grafikus program van, és sok lejátszó támogatja a lejátszáskori normalizálást, de nekem a terminálos megoldás jött be. Ez a kis Linuxos program egyszerűen használható, gyors és elvégzi, amit kell.
Destruktív, azaz romboló, rendszert tönkretevő parancsok, amit soha ne használj! Mert ha ezeket beírod, elszabadul a Sátán, a Nap kihuny és még a klímaváltozás is felgyorsul! Vagy mégsem? Igen, sok helyen ezekről úgy írnak, mintha valami titkos, okkult parancsok lennének, és óvni kellene a felhasználókat, és jobb, ha nem is ismeri. Szerintem érdemes őket ismerni, esetleg használni is, ha kell. Egyik destruktív parancs sem jelent veszélyt, ha betartod azt a szabályt, ami szerintem alap: soha nem írunk be olyan parancsot, amit nem ismerünk.
Tar archívum készítése, és tömörítése lesz a mai rész fő témája. Miért? Sokan idejétmúltnak és kicsit elavultnak tartják. Bár az igaz, hogy elég régen használjuk és igazi nagy változás nem került bele, de van pár olyan érv mellette, ami fontossá teszi, hogy ismerjük. Az egyik érv az elérhetőség. Minden Linux rendszeren jó eséllyel ott lesz, és nem kell telepíteni semmit a használatához. Tömöríteni is tud.