Miért van szükség a biztonsági mentésre?

A számítógépen tárolt adatok sebezhetők. Elromolhat a merevlemez, elromolhat az egész számítógép is, vírusok semmisíthetik meg a lemezen lévő összes adatot, figyelmetlen felhasználók fájlokat törölhetnek, a még figyelmetlenebbek akár egész területeit is letörölhetik a merevlemeznek. És mindezt véletlenül. A számítógépek emellett ellophatók, és összetörhetők. Ezek azok az okok, amelyek miatt a biztonsági adatmentést szükségesnek tartjuk. Gondoljunk csak bele, mennyi kellemetlenségtől óv meg minket az, ha a legfontosabb fájljainkat előzőleg lementettük egy másik számítógépre vagy adattároló eszközre.

Hogy a biztonsági adatmentés minél egyszerűbb legyen, a számítógépen tárolt adatokat rendszereznünk kell. Ehhez tartsuk szem előtt, hogy az egyes felhasználók, és/vagy az egyes felhasználók munkájának elkülönülő részei jól azonosíthatók és könnyen megtalálhatók legyenek. Ezt úgy érhetjük el, ha az egyes felhasználók munkájának különböző részeit, a különböző típusú munkákat külön könyvtárakban tároljuk. Az ilyen könyvtárakat hívjuk "munkaterületeknek". Így a felhasználók egyéni munkáját elkülönítjük minden olyan információtól, amely másokhoz is tartozik, de azoktól az adatoktól is, amelyeket külső adathordozókról töltünk be (pl. CD-ről). Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan adatokról készítsünk biztonsági másolatot, amelyekről felesleges lenne.

Mikor készítsünk biztonsági másolatot

Ahol sok fájlról kell másolatot készíteni, a biztonsági mentés bizony nehéz lehet. Ezért az első szabály az, hogy rendszeresen töröljük a szükségtelen vagy idejétmúlt fájlokat, és ezzel minimalizáljuk a másolandó adatok mennyiségét. Szokjunk hozzá ahhoz, hogy különböző célokra különböző mentési módokat használjunk, mert ezáltal megnő a biztonsági mentések megbízhatósága.
Készítsünk biztonsági másolatot:

• Ha rövid idő alatt nagy mennyiségű munkát végeztünk - ilyenkor az egész "munkaterületet" mentsük el;
• Ha egy nagyobb munka végére értünk - ilyenkor töröljük le azokat a fájlokat, amelyekre nincs szükségünk, és készítsünk biztonsági másolatot a könyvtárról;
• Ezeken kívül is, rendszeresen készítsünk másolatot az összes "munkaterületről" és az alapvető rendszer-fájlokról.

Hogyan készítsünk biztonsági másolatot?

Hogy a biztonsági másolatkészítés melyik módját választjuk, az nagymértékben fog függeni attól, hogy milyen tárolóeszközeink vannak, és hogy mekkora az elmentendő adat mennyisége.

• Az aktuális munkánkról nagyon egyszerű biztonsági másolatot készíteni. Mivel nem valószínű, hogy ez nagy mennyiségű adatot foglalna magában, ezért bármilyen fajta lemez típusú adathordozóra könnyű lementeni. Ha pedig munkahelyünkön a számítógépek kapcsolatban állnak egymással, akkor az egyes felhasználók munkáiról a biztonsági mentést egy hálózaton belüli másik gépre is végezhetjük.
• Általában jó ötlet, ha az aktuális tevékenység mellett rendszeres időközönként biztonsági másolatot készítünk a szövegszerkesztőnk helysírás-ellenőrzőjének a felhasználói szótárairól, az e-mail mappákról, az Internetről letöltött fájljainkról és más fontos rendszer-fájlokról, valamint a felhasználók saját adatairól.
• Ne feledkezzünk meg róla, hogy más épületben is tároljunk biztonsági másolatokat. Ezek, az ún. off-site másolatok, természetesen, nem lesznek annyira naprakészek, mint a rendszeres - fent leírt - irodai mentéseink. De olyan katasztrofális események után, mint amilyen a számítógépek ellopása, tűz vagy az állam ill. más szervezet által végrehajtott célzott razzia, mégis vissza tudjuk állítani számítógépes munkánk nagy részét.

Biztonság

• A biztonsági másolatok védelmi szempontból különböznek a gépen tárolt adatoktól. Hiszen, míg a gépen lévő adatokat különböző típusú biztonsági gátakkal lehet védelmezni, addig a biztonsági másolatokat tartalmazó lemezeken tárolt adatok sokkal sebezhetőbbek, lévén, hogy "nyitottak" - azaz, egyszerűen csak rámásoltuk őket valamilyen fajtájú adathordozóra. Így az adatokhoz való hozzáférést legfeljebb a tároló doboz vagy helyiség zárja akadályozza. Ha különösen érzékeny adatokról kell másolatot készítenünk, gyakran az a biztonságosabb megoldás, ha ezeket az általános biztonsági másolatoktól elkülönülő helyre mentjük és tároljuk.

Költségek

Az, hogy milyen mentési megoldást választunk, biztonsági tárolóeszközt használunk, alapvetően anyagi kérdés. Miről is van szó? Tegyük fel, hogy számítógépünk teljes kétévi munkánkat tárolja, és valamennyi munkánkért óránként 2-3000 Ft-ot fizettek. Ha az adatok elvesznek, reprodukálásuk akár 8-10 millió Ft-ba is kerülhet. Vegyük ehhez hozzá, hogy egyetlen CD-re, amely körülbelül 200 Ft-ba kerül, több milliót érő adatmennyiség menthető, és mindjárt világossá válnak a biztonsági adatmentés gazdasági összefüggései. Ráadásul ekkor még nem is vettük figyelembe az adatvesztés üzleti tevékenységünkre gyakorolt hatásait.

Jogszerűség

A biztonsági adatmentésnek vannak jogi vonatkozásai is. A szerzői jogokra vonatkozó jogszabályok egyre szigorúbbak. Ma már kiterjednek a merevlemez tartalmának biztonsági mentésére is.

A más által létrehozott művek - legyenek ezek könyvek vagy akár e-mail - más tulajdonát képezik. A kizárólag saját használatra történő másolatkészítés szabályozása azonban sok országban még rengeteg bizonytalanságot rejt magában. Mindazonáltal, olyan esetekben, amikor több mint egy személy férhet hozzá az adatokhoz (készülő művekhez) - például egy közösség, szervezet vagy egyéb csoport részeként - nem egyértelmű, hogy a többiek által létrehozott adatokról a hozzájárulásuk nélkül végzett másolatkészítés szerzői jogokba ütközik-e vagy sem. Néhány országban ez már kimeríti a bűncselekmény fogalmát, míg másokban a szerző csak polgári perrel folyamodhat sérült jogainak helyreállításáért.

Hogy ne sértsünk szerzői jogokat, a legjobb, ha a gépünkön tárolt adatokat csoportosítjuk aszerint, hogy azok "nyílt" adatok-e vagy pedig olyanok, amelyek használata korlátozott lehet. Az utóbbiakról pedig vagy egyáltalán nem készítünk biztonsági másolatot, vagy olyan adathordozóra mentjük, amelyhez más nem férhet hozzá.
Általában ne készítsünk másolatot:

• Semmilyen szoftverről - legyenek azok akár telepítő akár feltelepített programok - ha fennáll annak veszélye, hogy a másolat más kezébe jut;
• Egyetlen olyan weboldalról vagy e-mailről sem, amelyen azt látjuk, hogy szerzői jogilag védett;
• Semmilyen dokumentumról, különösen ami a könyvet illetőleg a multimédia műveket illeti, kivéve, ha pontosan megjelölik a másolás szerzői jogi korlátait, vagy ha kifejezetten "nyílt tartalmú" műként terjesztik.

Adatrendszerezés

A hatékony biztonsági mentés azon múlik, hogy mennyire jól rendszereztük a gépünkön lévő adatokat.

• Vigyázat! Ha gépünkön túl sok szükségtelen adatot tárolunk, és ezek keverednek a nagyfontosságú adatokkal, akkor azt kockáztatjuk, hogy a többivel együtt véletlenül az utóbbiakat tartalmazó fontos fájlokat is letöröljük. Ha ezt sikerül is megúsznunk, idő- és pénzveszteség a szükségesnél jóval nagyobb mennyiségű adat biztonsági másolatának elkészítése. A megfelelő adatrendszerezés tehát nem csupán a biztonsági másolatkészítés, hanem a számítógép-használat hatékonyságát és eredményességét növeli.

A megfelelő adatrendszerezéshez a következők szerint kell eljárnunk:

• A különböző felhasználók munkáit, és azon belül az egyes elkülönülő területeket is, tároljuk különböző könyvtárakban a merevlemezen. Így lehetőségünk van arra, hogy egyenként készítsünk biztonsági másolatot valamennyi fájlról, a teljes projekteket tartalmazó valamennyi könyvtárról, de ugyanígy a felhasználók könyvtárairól, vagy egy adott számítógépet használó összes személy adatairól is.
• Figyeljünk oda rá, hogy a több felhasználó közt megosztott fájlok ne keveredjenek az egyes felhasználók saját fájljaival.

Bővebben:

• Az azonos számítógépen dolgozó minden egyes felhasználónak legyen saját könyvtára, és esetleg az alkalmi használóknak is alakítsunk ki egy ún. vendégkönyvtárat.
• Próbáljuk meg elkülönítetten tárolni a befejezett és a még folyamatban lévő munkákat - ami azt jelenti, hogy a befejezettekről készítsünk hosszú távra szóló biztonsági másolatot, míg az épp folyó munkát mentsük rendszeresen. A régebbi vagy befejezett fájlokat pedig tároljuk máshol, mint azt, amin éppen dolgozunk.
• Egy új projekt kezdetekor mindig hozzunk létre új könyvtárat, és mentsünk oda mindent, ami a projekttel kapcsolatos. Ha így járunk el, elég lesz egyetlen mozdulat az egész projekt biztonsági mentésének elkészítéséhez.
• Ha egy projekt során nagyméretű fájlok keletkeznek, próbáljuk meg minél több alkönyvtárba rendezni őket. Így, ha az adathordozó mérete szükségessé tenné, akár több lemezre is egyszerű lesz a biztonsági mentés.
• És végül, ha a biztonsági másolatokat hálózaton tároljuk, mindig különítsük el a mindenki által használható adatokat az egyes felhasználók fájljaitól. A felhasználókat szoktassuk rá, hogy a közös fájlokat egyetlen helyre mentsék, és ugyanott módosítsák, frissítsék is őket. Ez ugyanis megelőzi az abból fakadó keveredést, hogy ugyanannak a fájlnak a különböző verzióit a hálózat különböző pontjain lehet megtalálni.
• A biztonsági másolatokon úgy rendezzük el az adatokat, hogy azok egy az egyben leképezzék az adatoknak a gépen való elrendezését. Ez arra jó, hogy ha egy fájl, vagy akár egy egész lemez megsérül, könnyen helyre lehessen állítani az eredeti állapotot. De egyúttal azt a célt is kitűnően szolgálja, hogy az adatok másolásával bármikor újra létre tudjuk hozni a felhasználók számára ismerős munkakörnyezetet.

A biztonsági másolatkészítés módszerei

Rengeteg módszer létezik. Hogy melyik lesz számunkra a legjobb, az függ a következő tényezőktől:

• milyen formában mentettük el az adatokat;
• mennyi adatról szeretnénk biztonsági másolatot készíteni;
• milyen hardvert használunk a másolatok készítéséhez.

Amikor mentési módszert választunk, feltétlenül gondoljuk végig, hogy melyiknek mekkora a költsége, mekkora a használt adathordozó kapacitása, és meddig képes az adatokat sérülés nélkül tárolni.

Táblázat: Az egyes módszerek összehasonlítása költségeik és kapacitásuk szempontjából

	Alacsony költségek	Magas költségek
Alacsony kapacitás	Floppy lemez - 1,44 MBE-mail - 1-2MB	Internetes biztonsági szerver - 1-25MB
Közepes kapacitás	ZIP lemez - 95MB Írható CD (CD-R) - 650MB	JAZ lemez - 900MB Újraírható CD (CD-RW) - 650MB USB meghajtó (pendrive) - 32-512MB
Magas kapacitás	QIC szalagos egység - 500-4000MB	DAT kazetta - 2GB vagy több Írható DVD (DVD-R) - több mint 4,7GB Kivehető merevlemez - 40-160GB vagy még több

Floppy lemezek

Valamennyi személyi számítógép rendelkezik floppy-lemez meghajtóval. Egészen a közelmúltig a floppy lemez elegendő volt a biztonsági mentésekhez. De az idő előrehaladtával a programok egyre komplexebbé váltak, a fájlok egyre nagyobbakká, és a merevlemez befogadó képessége gigabyte-os nagyságrendűre növekedett. Láthatjuk tehát, hogy ma már nem járható út egy merevlemez teljes tartalmának floppy lemezekre való mentése.
Ennek ellenére a floppyk még mindig nagyon jól használhatók kis mennyiségű adat biztonsági tárolására - például arra, hogy a napi munkánkat elmentsük rá. Ugyanakkor, az Internet térhódításával egyre inkább feleslegessé válnak. Régebben az emberek postán juttatták el nagyobb távolságra a floppyra rögzített adatokat. Manapság, azonban, ugyanazt a mennyiséget egyetlen csatolt fájlban e-mail útján is el lehet küldeni.

Helyi hálózatok

Ugyanazon a helyiségen vagy épületen belül lévő másik gépre a helyi hálózaton keresztül történő biztonsági mentés nemcsak gyors, de nagy mennyiségű adat mozgatását teszi lehetővé. Ugyanakkor költségcsökkentő is, mivel csak egyetlen magas kapacitású meghajtót kell megvásárolnunk (szalagos meghajtót vagy CD-írót), amelyhez minden felhasználó hozzáférhet. Persze, így a biztonsági másolatokat is ugyanabban az épületben tároljuk.
Felvetődhet itt, hogy a hálózaton keresztül ugyanúgy merevlemezre végezzük a biztonsági mentést, mintha hálózatot nem is használnánk. Azonban elég csekély a statisztikai valószínűsége annak, hogy két számítógép merevlemeze ugyanakkor romoljék el. Ha szükség van rá, legalább az egyik mindig rendelkezésre fog állni.

• Ezzel a megoldással az egyetlen probléma az, hogy ha az összes számítógépet ellopják az irodából, akkor nem lesz miből rekonstruálni az adatokat. Ezért minden olyan gépet, amelyet biztonsági mentésre is használunk, tartsuk biztonságosabb körülmények között, mint a hálózaton lévő többi gépet - például zárjuk egy jól szellőző szekrénybe vagy egy erre a célra készített biztonsági dobozba.

Az Internet

Ennél sokkal biztonságosabb, ha az Interneten keresztül egy biztonsági szerverre vagy egy másik személy gépére másoljuk az adatokat. A biztonsági másolatot tároló gépek lehetnek a saját országunkban, de egy másikban is, főként, ha az utóbbi ország polgári jogi szabályai szerint a szerzői művek nagyobb védelemben részesülnek.
Mivel az adatok ezzel a megoldással kijutnak az épületből, ez a megoldás biztonságosabb. Sőt, nemcsak az épületből jutnak ki, hanem adott esetben akár nagyobb védelmet nyújtó jogrendszerbe is átkerülhetnek.
Két megoldás is létezik:

• Az egyik, hogy biztonsági szervert használunk, amelyet bármikor, amikor szükségünk van rá, el tudunk érni adatok tárolása vagy letöltése céljából. Ebben az esetben fontos, hogy az adatokat titkosított formában tároljuk, nehogy más is hozzájuk tudjon férni. Továbbá használjunk titkosítást akkor is, amikor az adatokat átküldjük az Interneten a biztonsági szerverre illetve amikor letöltjük őket onnan. Azokban az államokban, ahol a titkosított formában történő adattárolás tiltott, vagy ahol bizonyos információk birtoklása problémás lehet, a legegyszerűbb megoldás egy más államban elhelyezett biztonsági szerver alkalmazása.
• A másik pedig, hogy egy külföldi székhelyű csoporttal vagy szervezettel informálisan megállapodunk abban, hogy az Interneten kölcsönösen átjuttatott fájlokat megőrizzük egymás számára.

Az Internet attól függően használható biztonsági mentésre, hogy mekkora adatmennyiséget tudunk egyszerre elküldeni. A modemes kapcsolattal csak néhány megabájtnyi adat másolása reális, míg szélessávú kapcsolat esetén, a feltöltési sebességtől függően, akár többszáz megabájtot is el lehet küldeni.

ZIP/JAZ meghajtók

A ZIP és a JAZ meghajtók nagy kapacitású lemezmeghajtók.
A ZIP meghajtó 100 megabájtos lemezeket támogat, és a párhuzamos portra kapcsolódik (mellette természetesen a nyomtató is használható marad) vagy a számítógép házába is beépíthető.
A JAZ meghajtók ehhez hasonlóak, de egy gigabájtnyi tárolókapacitással rendelkeznek.
A kettő közti különbség a tárolandó adatok mennyiségében és a tárolás biztonságának mértékében keresendő. A JAZ meghajtókat főleg a nagymennyiségű adatokat generáló eszközökről (pl. digitális videó) történő biztonságimásolat-készítéshez használják. Így ha elveszítünk egy JAZ lemezt vagy az megsérül, tízszer több adatot vesztünk, mint ha egy ZIP lemezzel történik ugyanez.
A ZIP lemezek nagyon jó rövid távú biztonsági adathordozók. Azonban a költségeik és relatíve alacsony kapacitásuk hosszú távú tárolásra nem teszi őket alkalmassá, mivel így rengeteg lemezt töltenénk meg.

Balra - egy külső ZIP meghajtó.
Jobbra fent - egy belső ZIP meghajtó, alatta pedig, összehasonlításképp, egy floppy meghajtó.

QIC és DAT szalagos meghajtók

A szalagos meghajtók általában a lemezmeghajtókhoz hasonlóan a számítógép házába építhetők, de külső változatban is kaphatók, melyek a gép párhuzamos portjába vagy az USB csatlakozóba dughatók be.
A meghajtóknak két típusa létezik:

• QIC ("quarter inch cartridge" = negyedhüvelykes kazetta) meghajtó, amely a magnóhoz hasonlóan működik. A QIC kazetták kapacitása 40 megabájttól 4 gigabájtig terjedhet.
• DAT ("digital audio tape" = digitális audiókazetta) meghajtó, amely a digitális videokamerák kazettáihoz hasonlóan működik. A DAT kazetták legalább 2 gigabájtnyi adat tárolására képesek.

A kazettákra általában a merevlemez teljes tartalmáról készítünk biztonsági másolatot, nem csak egyes részeiről. Ennek előnye, hogy később a merevlemezen levő adathalmaz bármelyik része visszaállítható lesz. Tekintve tárolókapacitásukat, rendkívül olcsó megoldásnak számítanak, de hosszabb távú használat után megbízhatatlanná válnak. Ugyanakkor alkalmazásuk nem is olyan kényelmes, mint például a CD-ké, mert egy speciális meghajtót kell beszerezni hozzájuk. Lassabbak is, és a standard személyi számítógépekhez egy további interfész kártyát kell vásárolnunk, mert általában SCSI buszra csatlakoztathatók.

Írható és újraírható CD ROM meghajtók

Az írható és újraírható CD ROM meghajtók CD-nként 550-650 megabájtnyi adat tárolására képesek (az áll rajtuk, hogy kapacitásuk 600-700 megabájt, de legalább 50-100 megabájtot tesz ki a könyvtárszerkezetre vonatkozó leírás).

Az írható CD-k (CD-R = "CD recordable") nagyszerűen alkalmazhatók hosszú távú, archiváló biztonsági mentésre, viszont egy kicsit pazarlóak, mert egy CD-t csak egyszer lehet teleírni; az újraírás lehetősége kizárt. Ez egyúttal biztonsági problémákat is felvethet, mivel ha időnként új mentést készítünk, akkor valószínűleg a korábbi másolatokat tartalmazó CD-ket ki akarjuk majd dobni. Ugyanakkor, a meghajtók árának esésével, az írható CD-ROM a legolcsóbb biztonsági tároló eszközzé vált.

Az újraírható CD-k (CD-RW = "CD-read/write") már jobbak, hiszen bármikor újabb fájlokat írhatunk rájuk, és a munka menete szerint a régieket felülírhatjuk; ha egy munkát apránként fejezünk be, nagyon jól használhatók a lépcsőzetes biztonsági mentésre. Viszont minél többször írjuk újra a CD-t, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az adatok sérülnek rajta. Ez azért van így, mert az újraírás eljárása lassanként felőrli a lemez adattároló polimerjét.
Az újraírható CD-k, nagyfokú megbízhatóságuk és sokoldalúságuk miatt, a szalagos egységek riválisai. De a szalagos egységek a tárolókapacitás terén még mindig vezetnek.

Írható DVD meghajtók

Manapság már az írható DVD-k (DVD-R) több mint 4 gigabájt adat tárolására képesek. Viszont, bár áruk csökkenni fog az elkövetkező néhány évben, ma még nagyon sokba kerülnek. Így a kisebb cégek ezt nem engedhetik meg maguknak, kivéve persze azokat, amelyek tevékenysége szorosan kapcsolódik a digitális médiához, és így számukra a DVD nem egyszerűen egy biztonsági adattároló eszköz, hanem a multimédia-termékek hordozóeszköze is.

Cserélhető merevlemezek

A cserélhető merevlemezek több tíz gigabájtnyi adat tárolására alkalmasak, és adatbiztonság terén hatékonyak is. Viszont használatukhoz jóval több technikai hozzáértésre van szükség.
A számítógép-használat befejezése után a védőkerettel együtt kivehetjük a merevlemezt és elzárhatjuk valahová. Azt is megtehetjük, hogy biztonsági másolatokat tárolunk rajta, és egy másik épületben helyezzük el. Ez a megoldás nagyon helytakarékos, mivel a lemez nagy mennyiségű adat tárolására alkalmas. A merevlemez árnyékoló fémburkolata és kis mérete egyúttal a szállítást és a tárolást biztonságosabbá is teszi.

A cserélhető merevlemez akkor igazán jó, ha helyi hálózattal rendelkezünk; hiszen ilyenkor egyetlen számítógép cserélhető merevlemezére tudjuk menteni az összes többi számítógépen végzett munkát, majd ezt követően kivehetjük, és biztonságos helyre zárhatjuk.

Továbbá a merevlemezen nemcsak az adatok lehetnek rajta, hanem akár az operációs rendszer is. Ami azt jelenti, hogy szükség esetén, egy cserélhető merevlemez segítségével az operációs rendszert át tudjuk vinni egyik számítógépről egy másikra. Lehetőségünk van arra is, hogy a merevlemez teljes tartalmát titkosítsuk.
Ennek a megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy katasztrófa esetén egyszerűen csak egy kompatibilis számítógépre van szükségünk, amelybe be tudjuk helyezni a merevlemezt, és máris valamennyi adatunk és alkalmazásunk ugyanúgy fog futni, mint előtte.

USB meghajtók (pendrive)

Elterjedőben vannak a kulcstartó méretű, USB csatlakozós memóriakártyák. Kis méretük, és a (viszonylag) kis kapacitásuk miatt leginkább a személyes adataink biztonságos tárolására használhatjuk őket. A munkanap végén rámenthetjük a munkakönyvtárunkat, így napi biztonsági másolatot készíthetünk. Az igazán érzékeny adatokat pedig ne is tároljuk a merevlemezen, mentsük egyből az USB meghajtóra.

A biztonsági mentés módszereinek összehasonlítása

	Élettartam	Biztonság	Visszaállíthatóság	Sokszorosíthatóság
Floppy lemez	Árnyékolt helyen tartva néhány év. Nagyon jól használható az aktuális munka napi mentésére.	Erős fizikai védelmet igényel, vagy az adatok titkosítását.	Jó megoldás, ha rendelkezünk meghajtóval. A legrosszabb esetben a lemez egyes részeiről még akkor is ki tudjuk nyerni az adatokat, ha megsérült.	Alacsony költségen egyszerűen másolható.
E-mail	A címzett adatvédelmi eljárásaitól függ.	Titkosítás nélkül az átvitel nem biztonságos; egyébként a címzett adattárolásának biztonsági szintjétől függ.	A visszaküldés a címzettől függ.	Egyszerre akár több címzettnek is elküldhetjük a levelet. Problémák lehetnek annak észben tartásával, hogy melyik verziójú és dátumú biztonsági másolatot kinek küldtük.
Biztonsági szerver	A szerveren alkalmazott adatvédelmi eljárásoktól függ.	Titkosítás nélkül az átvitel nem biztonságos; egyébként a szerver adattárolásának biztonsági szintjétől függ.	Jó, ha az idő nagy részében a szerver elérhető, de nekünk kell biztosítanunk a szerverrel való hálózati kapcsolatot.	Fontos adatok kizárólagos biztonsági tárolására nem alkalmas, viszont adatainkat könnyen és gyorsan lementhetjük rá.
ZIP lemez	Árnyékolt helyen tartva néhány év.	Erős fizikai védelmet igényel, vagy az adatok titkosítását - a másolatok off-site tárolására ideális.	Jó megoldás, ha rendelkezünk meghajtóval. De ennek hiánya általános probléma.	Könnyen készíthetünk másolatokat, viszont drága és időigényes.
JAZ lemez	Árnyékolt helyen tartva néhány év.	Erős fizikai védelmet igényel, vagy az adatok titkosítását - ideális a másolatok off-site tárolására.	Jó megoldás, ha rendelkezünk meghajtóval. De csak keveseknek van ilyen.	Könnyen készíthetünk másolatokat, viszont drága és időigényes.
USB pendrive	Több tízezer írás-olvasás művelet	Állandóan magunkkal hordhatjuk, ennek megfelelően kell védeni.	Könnyű és gyors. Minden újabb operációs rendszer támogatja.	Drága, általában egyetlen USB meghajtót használunk.
Írható CD	10 év vagy több, ha károsodástól védett helyen tartjuk.	Erős fizikai védelmet igényel, vagy az adatok titkosítását. Kompakt adattárolási forma.	Jó, de minden CD-írás után ellenőrizni kell, hogy olvasható-e.	A másolatkészítés könnyű és olcsó.
Újraírható CD	A használat gyakoriságától függ; valamennyi újraírás rontja a minőségét. Hasznos a napi/heti másolatkészítésben.	Erős fizikai védelmet igényel, vagy az adatok titkosítását - ideális a másolatok off-site tárolására.	Eleinte jó, de gyakori újraírás esetén problémák jelentkezhetnek.	Másolása nehéz, mert csak CD-RW meghajtóval olvasható. Nagyon jó a lépcsőzetes mentésre.
Írható DVD	Talán 10 év vagy több, de ezt még nem bizonyította a gyakorlat.	Erős fizikai védelmet igényel, vagy az adatok titkosítását. Kompakt adattárolási forma.	Jó, de minden DVD-írás után ellenőrizni kell, hogy olvasható-e.	A másolatkészítés könnyű, de nagyon drága. Jól alkalmazható nagy mennyiségű adat tárolására (pl. digitális videó).
QIC szalagos egység	Néhány százszor írhatunk rá, utána elhasználódik.	Erős fizikai védelmet igényel; a titkosítása/digitális aláírása problémás. Biztonsági problémát okoz, hogy rajtuk tároljuk a titkos kulcsainkat is.	Jó, de lassú lehet. A nagyvállalati szférán kívül nem elterjedt.	Értelmetlen. Egy teljes merevlemez egyszeri biztonsági lementésére használják - a másolatkészítés rengeteg időt venne igénybe.
DAT szalagos egység	Néhány százszor írhatunk rá, utána elhasználódik.	Erős fizikai védelmet igényel; a titkosítása/digitális aláírása problémás. Biztonsági problémát okoz, hogy rajtuk tároljuk a titkos kulcsainkat is.	Jó, és gyorsabb, mint a QIC. Viszont ritkán használják őket, mert a DAT meghajtók nagyon sokba kerülnek.	Értelmetlen. Egy teljes merevlemez egyszeri biztonsági lementésére használják - a másolatkészítés rengeteg időt venne igénybe.
Kivehető vagy cserélhető merevlemez	Megfelelő tárolás esetén akár 10 év vagy több is lehet.	Erős fizikai védelmet igényel. Egyszerű a titkosítása.	Jó és gyors. Jól hordozható a számítógépek között.	Nagy mennyiségű adat esetén viszonylag drága megoldás, de kiegészítő használatra jó.

Élettartam, biztonság, visszaállíthatóság és sokszorosíthatóság

Amikor adatainkról biztonsági másolatot készítünk, mindig bízunk benne, hogy az erre a célra használt adathordozóról majd visszaszerezhetjük az adatokat, ha szükségünk van rá. Hogy ebbéli reményeinkben ne nagyon kelljen csalatkoznunk, négy dolgot gondoljunk végig, mielőtt biztonsági adathordozót választanánk:

• Élettartam - mennyi ideig maradnak az adatok életképesek;
• Biztonság - mennyire védettek az adatokat sérüléssel vagy lopással szemben;
• Visszaállíthatóság - képesek leszünk-e majd olvasni a biztonsági másolatokat;
• Sokszorosíthatóság - mennyire gyors és egyszerű a másolatok készítése; több példányra is szükségünk lehet, arra az esetre, ha valami történik az egyikkel.

Élettartam

A hosszú élettartam nagyon fontos, ha az adatokat több évig kívánjuk tárolni. Ebből a szempontból kritikus lehet, hogy a biztonsági másolatok készítésére használt adathordozó anyaga hogyan viselkedik, hiszen az anyag sérülése rengeteg adat elvesztésével járhat.
Az összes mágneses adathordozó, mint amilyen a floppy, a ZIP és a JAZ lemez, a szalagos egység valamint a merevlemez, érzékenyek a mágneses mezőre. Mik tartoznak ide?

• erős elektromágneses források, mint például a monitor, mobiltelefon és a hangfal;
• a Föld mágneses erőtere.

Ha példának okáért egy floppy lemezt nem árnyékolunk le, a Föld természetes mágneses terének változásai valamint az elektromos berendezések mágneses terének közelsége miatt, néhány év alatt megsérülnek a rajta tárolt adatok.
Annak érdekében, hogy a mágneses adathordozókon tárolt adatok hosszú élettartamát biztosítsuk, rendszeresen frissítsük őket. A ZIP vagy floppy lemezen tárolt adatokat legalább évente - kétévente másoljuk át a gépünkre, formázzuk újra a lemezt, és másoljuk vissza az adatokat.

• A mágneses adathordozókat tartsuk fémdobozban és olyan messze az elektromos berendezésektől, amennyire csak lehet. Ha nincs megfelelő fémdobozunk, ámde a lemezeket hosszú távon kívánjuk használni, csomagoljuk be valamilyen fémes anyaggal (pl. alufóliával), hogy a mágneses mezők befolyását csökkentsük.

A mágneses szalagos egységek (DAT egységek) esetében a frissítésnek nem nagyon van értelme, mivel általában nem fájlok őrzésére, hanem egy merevlemez teljes tartalmának biztonsági tárolására használjuk. Továbbá a szalagot tartó kazetta valamilyen szinten árnyékol is (de az erősebb mágneses erőterek károsíthatják).

• Az olyan szalagokat, amelyeket hosszú távú tárolásra kívánunk használni, legalább évente tekerjük át, oly módon, hogy a meghajtóba helyezve teszt-olvasást végzünk rajtuk. Ez megelőzi a szalagok összetapadását.

A csak olvasható CD-k, az írható és újraírható CD-k és DVD-k nincsenek kitéve a mágneses erőterek káros hatásainak.

• Ugyanakkor a CD-k érzékenyek a fényre, különösen a napfény ultraibolya sugaraira, mert ezek károsítják a lemez anyagában levő polimereket/műanyagokat.
• Továbbá valamennyi írható CD érzékeny a hőre, ugyanis a magas hő károsíthatja a CD adattároló rétegét.
• Tehát tartsuk CD-inket erős, fényvédő dobozban, és óvjuk őket a gyakori extrém mértékű hőingadozásoktól.
• Ezen kívül valamennyi biztonsági adathordozót tároljuk nedvességtől védett helyen, többnyire állandó hőmérsékleten. A gyakori nagymértékű hőmérsékletingadozás károsíthatja a bennük lévő műanyagot vagy polimereket. A környezet hőingadozásai azáltal is okozhatnak károkat, hogy a nedves meleg levegő az adathordozó hideg felületén kicsapódik.

A tároló helyiség legyen rezgésmentes, mivel a rezgések nyomást gyakorolhatnak a polimerekre. Szintén nagyon fontos, hogy ha a merevlemezt biztonsági mentésekre használjuk, akkor óvjuk a statikus elektromosságtól. Ezt legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy antisztatikus zacskóban tároljuk őket.

Biztonság

A biztonsági másolatok tárolása felelősségteljes feladat. Ha betörnek vagy hatóságilag behatolnak az irodánkba, az adatok elvitelének legegyszerűbb módja, ha a biztonsági másolatokat tartalmazó, könnyen mozdítható adattároló egységet fogják meg, és viszik el. Könnyen kikövetkeztethető, hogy a biztonsági adathordozók védelmének egyetlen módja a fizikai védelem kiépítése. Egyúttal a másolatokat titkosíthatjuk is, de ez a visszaállíthatósággal kapcsolatban néhány problematikus kérdést vet fel (lásd Visszaállíthatóság alfejezet lennebb).
Ahhoz, hogy a másolatokat illetéktelenektől megvédjük, a következőknek megfelelően járjunk el:

• Tároljuk olyan biztonsági tárolókban (pl. széf), amelyek már magukban is rögzítettek, mozdíthatatlanok.
• Különítsük el az adatokat érzékenységük és fontosságuk szerint, mert így a leginkább érzékeny adatokat biztonságosabb körülmények között tudjuk tartani.
• Hozzunk létre jól könnyen észrevehető "csali" tárolóhelyeket, ahova kevésbé fontos adatokat tartalmazó egységeket vagy régi biztonsági másolatokat helyezünk el, míg a fontosabbakat rejtsük el egy biztonságosabb helyre.

A legbiztonságosabb megoldás, nemcsak a digitális, hanem a papírra írt feljegyzések szempontjából is, ha egy másik épületben is tartunk róluk másolatokat. Ennek hátránya ugyan, hogy az így tárolt adatok nem lesznek annyira naprakészek, mint amiket az irodában tartunk, viszont minden olyan kísérletet túlélnek, ami arra irányul, hogy "megfosszon" minket számítógépünktől, vagy az elmentett adatoktól (különösen azt értem ez alatt, ha az állam vagy valamely erre jogosult szervezet akarja munkánk folytatását meggátolni).

Az állam leghatékonyabban a gépeink és adataink lefoglalásával tudja munkánkat akadályozni. A különféle szervezetek számára ennek leghatékonyabb útja, ha leégetik irodánkat (Amerikában ez igen gyakori). De ha máshol is vannak a szükséges adatokról másolataink, feltéve, hogy hozzá tudunk jutni újabb számítógéphez, munkánkat rövid időn belül ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk.

Az ellenőrzés (vagy verifikáció) inkább a mágneses adathordozók és az újraírható CD-k, tehát a módosítható, szerkeszthető eszközök esetében fontos. A csak olvasható CD-ket nem lehet szerkeszteni (ami nem jelenti azt, hogy nem lehet egy pót-másolatunk róla, saját használatra).

A maximum, amit a biztonsági másolataink integritásának megőrzése érdekében tehetünk, az a verifikáció vagy a digitális aláírás valamilyen formája. Ha ugyanis a másolatokat nem titkosítottuk, és fizikai védelmük nem elég biztonságos, vagy ha direkt befolyásunkon kívül eső számítógépen tartjuk őket, az ellenőrzés segít abban, hogy megbizonyosodhassunk a másolatok érintetlenségéről. Természetesen, ez nem óv meg minket attól, hogy valaki elolvassa a másolatokat. Csak abban segít, hogy senki ne tudja az adatokat megváltoztatni, hibás adatokat vagy vírusokat felvinni.

Az ellenőrzés legegyszerűbb módja, hogy egy másik lemezre felírjuk az egyes biztonsági másolatok könyvtárlistáit, és ennek alapján bármikor megtudhatjuk, hogy valamennyi fájl megvan-e, és ezek mérete megfelel-e a lejegyzetteknek.
De a legbiztonságosabb út, ha valamilyen ellenőrző összeget vagy digitális aláírást alkalmazunk:

• Az ellenőrző összeg a fájlok tartalmának egyszerű numerikus ellenőrzése. A Windows alapból nem tartalmaz olyan programot, amely ellenőrző összeget tudna generálni, viszont néhány vírusellenőrző szoftver rendelkezik ezzel a funkcióval.
• A digitális aláírás olyan ellenőrző összeg, amelyet titkos kód véd.
• Vigyázat! Az ellenőrző összeg hamisítható. Ezzel szemben a digitális aláírást nem lehet hamisítani, csak akkor, ha az, aki az adatokat módosítja, a titkosítás kulcsát is ismeri.
• Digitális aláírás a legtöbb PGP kódoló programmal készíthető: a fájlt aláírhatjuk, és az aláírást hozzácsatolhatjuk a fájlhoz, illetve az aláírást a fájltól elkülönítve is tárolhatjuk.
• Annak ellenére, hogy az aláírást nem lehet hamisítani, módosítással használhatatlanná lehet tenni, és ezáltal bizonyíthatatlanná válik a biztonsági mentések eredetisége. Ha a biztonsági másolatokra újra lefuttatjuk az ellenőrzőösszeg- vagy digitálisaláírás-generáló programot, nemcsak azt ellenőrizhetjük, hogy a másolataink megsérültek-e, hanem azt is, hogy hozzájuk nyúlhatott-e valaki.

Feljegyzések vagy aláírások készítése

A biztonsági másolatokhoz kapcsolódó legegyszerűbb feljegyzés a könyvtárlista. Ennek létrehozása úgy történik, hogy megnyitunk egy MS-DOS ablakot, majd bemegyünk abba a könyvtárba, amelynek tartalmát le szeretnénk menteni (ne feledkezzünk meg róla, hogy a szóközöket tartalmazó könyvtárneveket idézőjelek közé kell tennünk). Például átmehetünk a D: meghajtón lévő "májusi mentések" könyvtárba a következő két parancs kiadásával:

d: (Enter)

cd "májusi mentések" (Enter)

Feltételezve, hogy a biztonsági másolatunkhoz tartozó feljegyzést a C: meghajtón szeretnénk tárolni, a következő parancsot adjuk ki:

dir > c:\lista.txt (Enter)

Ez a parancs kilistázza az aktuális könyvtár tartalmát, majd a kimenetet egy fájlba irányítja át (ez a lista.txt, de bármi másnak is hívhatjuk), ahelyett, hogy az MS-DOS ablakban jelenítené meg. A legfontosabb információ, amelyet ez a fájl tartalmazni fog, a könyvtárban lévő fájlok mérete bájtokban megadva. Ha ezek közül a számok közül bármelyik is megváltozik, az azt fogja mutatni, hogy a hozzá tartozó fájlban módosítás történt.

Microsoft rendszereken kissé nehézkes ellenőrző összegeket létrehozni, mivel az erre képes programok nem részei az operációs rendszernek. Ugyanakkor néhány vírusellenőrző illetve biztonsági program lehetőséget biztosít ellenőrző összeg generálására. Az ellenőrző összeg nemcsak a fájl méretét tartalmazza, hanem egy olyan számot is, amely a fájl tartalmától függően egyedi.

A Windows rendszereken a legegyszerűbb és legbiztonságosabb megoldás, ha lementendő fájljainkat digitálisan aláírjuk a PGP vagy más, a digitális aláírást is támogató biztonsági programmal. (Ilyen például a PGP Free.) Egy fájl aláírásához a következő lépésekre van szükség:

1. Indítsuk el a PGP (vagy más titkosító) programot.
2. A menüből válasszuk ki a "create file signature" pontot (ezt másképp is hívhatják).
3. Válasszuk ki az aláírandó fájlt.
4. Adjuk meg a jelszavunkat. Általában a program felkínálja annak a lehetőségét, hogy ne a fájlhoz csatolva, hanem külön fájlban tároljuk az aláírást. Ha ilyen funkció nem létezik, akkor valószínűleg az aláírással kiegészített fájlt nem fogjuk tudni eredeti funkciójának megfelelően használni; olvasása és értelmezése nehézkessé válhat.

Függetlenül attól, hogy milyen típusú feljegyzést készítünk - a biztonságosabb digitális aláírás kivételével - a feljegyzéseket mindenképpen tároljuk a mentésektől elkülönítetten. Digitális aláírások használata esetén kulcspárjainkat tartsuk biztonságos helyen, és ne felejtsük el jelszavunkat, mert csak így fogjuk tudni ellenőrizni a biztonsági másolatainkat védő digitális aláírásokat.

Visszaállíthatóság

Nagyon fontos, hogy képesek legyünk adataink visszaállítására. Ezért amikor a biztonsági másolatokat készítjük, ne feledkezzünk meg arról a tényezőről sem, hogy a visszaállítás nem ugyanazon a számítógépen fog történni, mint amelyről a biztonsági mentés történt.

• A biztonsági másolatokat mindig ellenőrizzük le, rögtön az elkészítésük után. Előfordulhat ugyanis, hogy a CD-írás során hibák lépnek fel. Lehet, hogy ezeket a hibákat a CD-RW meghajtó nem érzékeli, viszont egy átlag CD-ROM meghajtó nem fogja tudni az adatokat olvasni. Így tehát ha egy átlagos meghajtóba helyezzük a frissen írt CD-t, és leellenőrizzük, hogy olvasható-e, megbizonyosodhatunk a CD hibátlanságáról. A floppy lemezekkel szintén felmerülhetnek hasonló problémák, ha a meghajtó olvasófejeinek pozíciói nem megfelelőek. Ilyen esetben, míg a floppy jól fog működni abban a meghajtóban, amelyben írtuk, más meghajtók lehet, hogy részben vagy egészben nem fogják látni a rajta lévő adatokat.
• Fontos odafigyelni továbbá arra, hogy milyen formátumban tároljuk adatainkat - a fájlok formátumai ugyanis elavulhatnak, olvashatatlanná válhatnak, és azért is, mert az adattárolás egyes formái sérülékenyebbek, mint mások.

Ha nem szabványos fájlformátumot használunk (pl. szövegszerkesztők esetén), figyeljünk oda rá, hogy az egy széles körben alkalmazott formátum legyen. Egy adott alkalmazás legújabb verziójának fájlformátuma például a többiek rendszereivel való összhangbahozást erősen megnehezítheti. Hasonlóképpen, ha kevésbé gyakran használt formátumokat alkalmazunk (ez tipikusan a Linux-használók problémája), szintén összeegyeztethetőségi problémákhoz fog vezetni. Ezért, ha a számítógép-használók nagyobb csoportjával dolgozunk együtt, mindenképpen állapodjunk meg arról, hogy milyen fájlformátumot használunk adataink mentésére, hogy a lehető legtöbb felhasználó férhessen hozzá a szükséges adatokhoz.
Biztonsági mentéssekkor gyakran használunk adattömörítő programokat, mint a PKZip, GZip, stb.

• Az adattömörítés használata szintén nagy veszélyeket rejthet magában:
  • Egy parányi hiba a tömörített adatokban már nagymennyiségű adat elvesztéséhez vezet. Ez azért van így, mert a tömörítő programok a fájlt adatfolyamként kezelik, ennek következtében egyetlen olvasási hiba akár az egész kitömörítő eljárást is leállíthatja.
  • Ráadásul a tömörített fájlok többnyire több fájlt is tartalmaznak. Így míg egy normális alakban tárolt fájl hibája esetén csak az az egy fájl fog elveszni, addig tömörített fájlok esetén, ha akár egyetlen hiba is felmerül, a tömörített fájl teljes tartalma olvashatatlanná válhat.
• A biztonsági másolatok tikosítása kockázatos is lehet, annak ellenére, hogy a titkosítás az adatok tárolásának legbiztonságosabb módja. Miért? Mert az adatok visszafejtéséhez minden esetben létre kell hoznunk:
  • egy kis méretű fájlt, amely a titkosító kulcsot tartalmazza (a titkos, más néven saját kulcsot); és/vagy
  • egy jelszót.
• Biztonsági okokból, mindig tartsuk a titkosított adatokat, a titkos kulcsot és a jelszót elkülönítetten. Ennek hiányában a titkosítás által nyújtott biztonság lecsökken. Ugyanakkor, ha elveszítjük a jelszónkat vagy a titkos kulcsot, adatainkhoz soha többé nem fogunk tudni hozzáférni.

Akár a tömörítés, a titkosítás is adatfolyamokkal dolgozik. Néhány titkosító program előzőleg tömöríti is az adatokat, annak érdekében, hogy lecsökkentse a létrehozott fájl méretét. Így, akár a tárolásban akár az olvasásban bekövetkező hibák lehetetlenné teszik az adatok visszaállítását.

• Ennélfogva, soha ne használjunk titkosított biztonsági másolatot elsődleges másolatként. A másolatok titkosítása a gyengébb fizikai védelem mellett használandó módszer. Minden esetben tartsunk egy biztonságosabb helyen egy titkosítás nélküli másolatot.

Sokszorosíthatóság

A nagy számok törvénye azt diktálja, hogy előfordulhatnak hibás biztonsági másolatok. Az ilyen másolatok előfordulásának valószínűségét lecsökkenthetjük, ha az alábbi javaslatok szerint járunk el. De fontos, hogy soha ne feledkezzünk meg róla, hogy hiba csúszhat a biztonsági másolat-készítés bármelyik fázisába. Az ebből fakadó kellemetlenségek kiküszöbölése érdekében a biztonsági másolatból mindig álljon rendelkezésünkre több példány is.
A sokszorosított biztonsági másolatok kezelésének módjai:

• Történeti mentések (historical back-up) - ezek gyakori biztonsági mentéseket tartalmaznak, anélkül, hogy a régieket letöröltük volna. Írható CD-kel ez nagyon egyszerűen kivitelezhető - olcsó egyszer írható CD-kre másoljuk az adatokat, és a régebbi CD-ket is megtartjuk arra az esetre, ha az újabb verziók megsérülnének.
• Többszörös mentések (duplicate back-up) - ez azt jelenti, hogy másodpéldányt is készítünk és tárolunk a biztonsági másolatból arra az esetre, ha az elsődlegessel valami történne. Ez vagy az elsődleges példány másolásával vagy egyidejűleg több biztonsági másolat készítésével történhet.

Ha azonban egyszer írható CD-ket használunk a biztonsági másolatok tárolásához, a történeti mentéses megoldás tűnik jobbnak, mivel minden egyes újabb verzió lementésekor a régi továbbra is rendelkezésünkre áll. Persze, egy idő után a régiektől meg kell szabadulnunk (óvatosan tegyük), de használhatjuk őket off-site biztonsági tárolásra is.

• A másodpéldányok elkészítése több energiát igényel. Egyik problémája, hogy a másolt fájl hibáit megőrzi és továbbörökíti mind az elsődleges, mind a másodpéldány. Bármely, a rendszerünkben felmerülő hibát (legyen az akár a fájlban rejlő hiba, akár valamely vírus) a biztonsági másolat meg fogja őrizni. Ezzel szemben a történeti mentésekkel mindig megmarad az a lehetőségünk, hogy egy hibás verzió helyett visszanyúljunk egy hibátlanhoz.

Egyéb esetekben is szükségünk lehet több példányra a biztonsági másolatokból, például, ha más épületben kívánjuk a biztonsági adathordozókat elhelyezni. A gyakorlatban lényegtelen, hogy melyik megoldást választjuk (a másolatról készítjük a további másolatokat, vagy az eredetit másoljuk le többször); használhatjuk csak az egyiket, de akár mindkettőt is.

• A biztonsági másolatok készítésének módszerét rendszerünk technológiai képességeinek és saját szükségleteinknek megfelelően alakítsuk ki. Mindegy tehát, hogy hogyan, a lényeg, hogy rendszeresen mentsünk, mert így a másolatok mindig használhatók lesznek, valahányszor a rajtuk tárolt információkra szükségünk van.

Telepítő lemezek

Általában azokról az adatokról készítünk biztonsági másolatot, amelyeket számítógépes munkánk során hozunk létre. Arról azonban gyakran megfeledkezünk, hogy rendszer- és telepítő lemezeinkről biztonsági másolatot készítsünk.
Rendszereink telepítése floppy lemezekről vagy CD-ROM-okról történik. Ezekre a következő három szempontból figyeljünk oda:

• Ha helytelenül használjuk vagy tároljuk őket, megsérülnek, és többé nem lehet majd a szoftvert feltelepíteni;
• Ha elveszítjük, valószínűleg újra be kell szereznünk őket, ami nagyon sokba kerülhet;
• Nem megfelelő használat során vírussal fertőzhetjük meg telepítő lemezeinket - ami egyúttal azt is jelenti, hogy soha többé nem tudunk megszabadulni a vírusoktól, mert minden egyes estben, amikor újra telepítjük a rendszert, ezek is feltelepítődnek.
• A CD-k (az újraírhatók kivételével) - mivel rájuk nem lehet írni - immúnisak a vírusokra. Viszont minden mágneses adathordozó - így például a bootlemez is -, amely az operációs rendszerekkel együtt érkezik, vírussal fertőződhet. Az Internetről végrehajtható fájlként letöltött szoftver szintén vírusérzékeny.

A gyakorlatban telepítő lemezeink nincsenek kitéve túlságosan a lopás veszélyének, mert egyedi regisztrációjuk miatt nyomonkövethetők. De ha valaki munkánkat akarja megnehezíteni, akkor nem csak berendezéseink működésképtelenné tételére fog koncentrálni, hanem el fogja vinni a telepítő lemezeket is.

Ugyanis ha elviszik vagy megsemmisítik a szoftver-lemezeket, erőteljesen megnehezítik az újrakezdést, hiszen a szükséges szoftvereket újra meg kell vásárolnunk. Azok számára pedig, akik régi számítógépet és régi szoftvereket használnak, ez egyszerre azt is jelenti, hogy meg kell vásárolniuk az új, sokkal drágább programokat, mivel nehezebb hozzájutni azokhoz a verziókhoz, amelyeket korábban használtak.

Az emberek egyre gyakrabban töltenek le az Internetről szoftvereket, legyen szó akár teljes programokról, akár csak frissítésekről vagy javításokról. Róluk rögtön a letöltést követően biztonsági másolatot kell készíteni.

Biztonsági mentés Linux alatt

Amit a biztonsági másolatok készítéséről a fentiek során megismerhettünk, az többnyire a Linuxra is igaz. Azonban a Linux a bemutatottaknál több mentési lehetőséget támogat. Ugyanakkor hardver-kompatibilitási problémákba ütközhetünk. Például az újabb DAT meghajtók és CD írók közül sok nem kompatibilis a Linuxszal, kivéve persze, ha létezik hozzájuk kifejezetten Linuxos meghajtó is.

Általában a Linux rugalmasabb, ha biztonsági másolatok készítéséről van szó. Sokféle grafikus felületű program áll rendelkezésünkre. Ugyanakkor jó, ha a konzol alapú eszközök használatát is elsajátítjuk, mivel ezek nagy segítségünkre lehetnek, ha különböző Linux disztribúciókkal kell dolgoznunk (a különböző Linux disztribúciók és grafikus felületek változnak, de a konzolos parancsok ugyanazok maradnak).

Ha kivehető merevlemezt használunk, és Linuxot telepítünk rá, meg fogjuk látni, hogy sokkal hordozhatóbb lesz, mint bármely más operációs rendszerrel. A legújabb Linux disztribúciókkal szintén sokkal egyszerűbb a merevlemezt titkosítani, mint ha Windows-t használnánk.

Ugyanígy: Linuxszal nagyon könnyű ellenőrző összeget generálni - amely, mint láttuk, gyors és egyszerű módja annak, hogy valamely fájl épségét ellenőrizzük, és kevesebb vesződséggel jár, mint ha egyenként kellene minden egyes fájlt aláírnunk. Két parancs is létezik erre: a sum és a cksum. Például ha kiadjuk a sum * > file.txt parancsot, akkor a könyvtárban lévő összes fájlra létrehozunk egy ellenőrző összeget, amelyet a file.txt fájlban tárolunk el. Emellett nagyon sok Linux disztribúció alapból feltelepíti a gpg-t (Gnu Privacy Guard), amely a fájlok titkosítását vagy aláírását nagymértékben leegyszerűsíti.

Egy másik hasznos parancs a dd, amely másolja és konvertálja a fájlokat, valamint image-t is tud készíteni egy lemez tartalmáról, hogy aztán a lemez teljes tartalmát egyetlen nagy fájlként tudjuk másolni és tárolni. Ezt az image-t később visszaírhatjuk majd egy lemezre, és így az eredetivel teljesen azonos másolatot kapunk. Mindössze annyit kell tennünk, hogy megadjuk a floppy- vagy a CD-eszközfájl elérési útját, és az image-fájl nevét. Például:

dd if=/floppy.path of=image.filepath - létrehozza egy floppy lemez image-ét

dd if=/cdrom.path of=image.filepath - létrehozza egy CD-ROM image-ét

dd if=image.filepath of=/floppy.path - az image fájlt floppyra írja

A CD írók általában image-ből is képesek CD-t írni. Ha csak egy CD meghajtóval rendelkezünk (amely egy CD-RW), ez a legegyszerűbb módja a CD-másolatok készítésének. Márpedig a legtöbb számítógép csak egyetlen CD-RW meghajtóval rendelkezik, hogy ne lehessen egyetlen mozdulattal egyik CD-t a másikra átmásolni.
A következő fontos parancs a tar. Ez sok kisebb fájlból és könyvtárból egyetlen nagy tar fájlt hoz létre. A visszaállíthatóság szempontjából előnyös, hogy nem tömöríti a fájlokat. Így kevesebb adatvesztéssel jár, ha a tar fájlban sérülés következne be. Ez a megoldás akkor igazán hasznos, ha szalagos meghajtókra mentünk. Például:

tar -cvf /tape.drive.path /home - szalagra menti az összes felhasználó home könyvtárát

tar -cvf backup.tar /data - a "data" könyvtár tartalmát a "bckup.tar" fájlba csomagolja

tar -xvf tarfile.tar - a "tarball.tar"-ban tárolt fájlokat és könyvtárakat az aktuális könyvtárba csomagolja ki

A tar nagyon sok olyan opcióval és kapcsolóval rendelkezik, amely segítségünkre van, ha adatainkon komplex műveleteket akarunk elvégezni, mielőtt létrehoznánk az archívot. A részletekről bővebben lásd a tar leírását (nyissunk meg egy konzol ablakot, és gépeljük be, hogy man tar).
A biztonsági másolatkészítéssel a legnagyobb probléma, hogy az újabb alkalmazásokat, operációs rendszereket másolásvédelemmel látják el. A régebbi szoftverekkel és a Linux alapú programokkal nincs ilyen gond. De bizonyos rendszerek, mint amilyen a Windows is, tiltják a másolást. Ilyenkor két lehetőségünk van:

• Megpróbálhatjuk kijátszani a másolásvédelmet, például úgy, hogy image-t készítünk a CD-ROM-ról, és felírjuk egy másik CD-re, ha megvan az ehhez szükséges szoftverünk. Ezzel azonban nemcsak az a probléma, hogy néhány program még így sem másolható, hanem az is, hogy ez a fajta tevékenység egyre inkább szerzői jogi előírásokba ütközik.
• Egy számítógép börzén vagy boltban megvásárolhatjuk a szoftver egy licenclevél nélküli másolatát (amely nélkül a program nem működik, és így ez azt jelenti, hogy csak az elsődleges CD birtokában tudjuk a másolatot alkalmazni).

A másolatkészítést érintő jogi szabályozás még nem tisztult le. A gyakorlat sok éven át az volt, hogy a másolatkészítés nem ütközött akadályokba; ez pedig azt eredményezte, hogy a másolatokat csak akkor használták, amikor az első példány elromlott. Ennélfogva, a másolatok használata összhangban állt a szoftverek licenceivel. Ezzel szemben a szerzői jog legújabb módosításai sok országban nemcsak hogy tiltják az eredeti szoftvereket tartalmazó lemezek másolását, hanem minden olyan technikát is tilalmaznak, amely a lemezre telepített másolásvédelmi rendszerek kikerülésére irányul. Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy a vásárlók hogyan fogják megvédeni nem ritkán nagyon drága szoftvereiket a károsodással, elhasználódással szemben. Ma azonban még a mérleg egyértelműen a szoftverkészítők érdekeinek védelme felé billen.