Csak érdeklődés,mi ennek az értelme?
Az NTFS egy modern napózó és hibatűrő redundáns fájlrendszer,
Én elhiszem hogy Redmond találmánya de ezért száműzni kell?
Tehát se Te se soha senki ebben az évezredben nem fogja a hordozható táradat Windowsba dugni. Valamnt ezért elmentegetni akárhány terát, megformázni ext-re majd vissza.

Minden lekezeli egyébként, nekem az 1 terás usb ssd-m megfordult kb. 10 okostévébe meg 20 Androidos telefonba.

Ez.kb. olyan mintha eldönteném hogy holnaptól busszal járok és felgyújtanám a kocsimat.
Nem biztos hogy soha nem lesz rá szükségem. 

Természetesen Te tudod, ha így döntesz leírták a menetét.

#7
Ha adatlemez, az jellemzően úgy van használva hogy teleírják filmekkel. Így nem fog töredezni mert nincs mitől.

Bocs igaz, én már el is felejtettem hogy létezik az a szó hogy defrag.
Mezei hdd-t utoljára 5 éve láttam a környékemen, kivéve 1 darab hdd.
Van egy végső mentési táram, egy atomstabil vadiújan vett 2 terás 3,5" HDD-m. Amire szintén csak írok, telik is szépen, ez a backup lemez. Ez puha szivacságyon pihen egy dobozba a polcon és 1-2 havonta rámantegetem azokat a filmeket amik számomra értékesek +OS mentések.

SSD-nél  a defrag értelmét vesztette, sata az trim képes, még usb-n keresztül is csak olyan ház kell hozzá ami átviszi a trim utasítást, a most kaphatóak 99%-a ilyen.
NVME meg megcsinálja magától.

Tudom szentségtörés :-) de én az ismerősöknek Linux telepítéskor is ntfs-re formázom  az adatpartíciót. Ha meghal a rendszer, döglődik már a lemez, bármi történik vele és kiszerelik a lemezt, az összes adat Winen is azonnal menthető.
Csak 1x legyen rá szükség, már megérte.

Most vettem használtan 2 hetet üzemelt 2TB ssd-t, noname az igaz de nem írtak róla rosszakat, lecsekkoltam.
25ezer magyar forintérrt. Ha csak pár évet megy akkor is megérte megvennem, usb3 házban van és ez lett a hurcibálós lemezem.
Mennek lefelé elég rendesen az árak.
4-8TB az még elérhetetlen de átlag halandónak 1-2 is elég, vagy otthonra NAS.

Lehet esetleg több partíció is, mondjuk kettő.
Felhasználója  és körülménye válogatja, hogy kinek mire van szüksége. Te azt írod „USB külső vinyó”, ami jelentheti az is, hogy úgy mint én, valójában csak helyben használod a házban fellelhető kizárólag linuxos gépek közötti adathordozásra. Ekkor tényleg jó lehet neked az Ext4.

444tibi esetében a hordozhatóság a hangsúlyos szempont, könnyen megeshet, hogy ez az eszköz az, melyen még működő telepített Linux és Ventoy is van rengeted bootolható telepítővel valamint mellette egy NTFS adatpartíció. Nála sok különböző rendszerrel meghajtott eszközzel (számítógépen Windows, Linux, telefon, tablet, tévé) kapcsolatba kerül az eszköz, ezért neki az NTFS a jó választás, de vélhetően van is Windows valamilyen formában valahol (ha más nem, hát a Ventoy részlegben egy EasyBCD), amivel karban tudja tartani az NTFS adatpartíciót.

Mi van, ha nálad egyszer lesz mondjuk egy tévé, amire rá szeretnéd dugni ezt az USB-s merevlemezt?
Én 100-300 GB-ot nem tartok olyan nagy veszteségnek, szerintem meg sem éreznéd a hiányát és arra azért sok minden mégis ráfér.
Lehet, hogy a helyedben azt a 3 TB-os partíciót egy picit zsugorítanám és az így létrejött szabad helyen készítenék egy NTFS partíciót. Ha valamit át kell vinni egy tévére vagy más eszközre, akkor Linux alatt csak átmásolod ide azt a tartalmat és máris tudják olvasni a nem linuxos eszközök is. Az adataid ugyanakkor továbbra is a Linux által jobban kezelt Ext4 partíción vannak, szerintem nagyobb biztonságban, mintha NTFS-en tárolnád őket, az Ext4 részt nem érinti, ha az NTFS fájlrendszer esetleg megsérül, az se tragédia, ha azt a részt esetleg néha újra kell formázni.
Ha az egész lemezen egyetlen NTFS partíció van, azon tartod az adataidat és így dugdosod hozzá a lemezt nem linuxos eszközökhöz is, úgy hogy ráadásul nincs is Windowsod, hogy az NTFS partíciót karban tartsd, esetleg javítsd, azt én kockázatosabbnak érzem.

Én erre a kétpartíciós kialakításra szavaznék, és azért most zsugorítanám az Ext4 partíciót, mert talán most még kevés adat van rajta, kevesebb adatot, munkát kockáztatsz a zsugorítással, mintha egy jól megpakolt partícióval tennéd ugyanezt.
Nekem még gépben lévő adatlemezen is volt egy 100 GB-os szabad hely hagyva, pontosan azért, hogy bármikor létre tudjak hozni egy windowsos partíciót, pedig a közelemben sincs Windows.

(A félig buta tévére mondjuk nálam úgy sincs értelme fájlokat közvetlen eljuttatni, ott jobban járok, ha a tévét csak kijelzőként használom és rákötök a HDMI-n egy Mini PC-t. A Linuxon a képernyő-billentyűzetet használva csak egy egérre van szükség és sokkal könnyebben, jobb minőségben le tudom játszani azokat a filmeket, amikkel a tévé lejátszója már nem is boldogul, ráadásul a böngészőn keresztül elérhetőek olyan szolgáltatások is, melyeket a tévén nem is volna lehetséges, mert tud az internetre csatlakozni, de például a streaminggel már nem boldogul, szóval ezzel a felokosítása is megvan...)
 

#7 SSD-re mentésre témához.

Csak mert írtad, vettél újabb SSD-t, de gondolom a régit sem dobod ki, hanem tartogatod azt a fiókban, hátha szükséged lesz rá valamikor.

Szóval mit kell tudni az SSD vs HDD-ről archiválási szempontból? Azt, hogy az SSD-nek időként kell áram. Az úgy rendben van, hogy rendszeresen mentesz arra, mert eközben mindig kap áramot. Ha egyszer betelik, és azt félre teszed a jövőre, akkor típustól függően 1-2, 3-5 év múlva eltűnhetnek róla az adatok. Ez igaz a mai pendrájvokra is, meg az SD kártyákra. Nekem van olyan pendrájvom, ami évekig állt a fiókban, és eltűntek róla az adatok. Persze, van ősgégi pendrájvom is, amin minden megmaradt, de lassú és kicsi.  Ez a rövid idő az adatsűrűség hajsza miatt állt elő. Minél nagyobb tárterülethez minél picibb kondenzátorok miatt.

Mennyi ideig tartja meg a HDD az adatokat? Ennél nem számít, hogy időnként áramot kap, vagy sem. A mai HDD-ken az adatok megmaradását úgy 30 évre saccolják a szakik. Persze, látni videókat a neten RLL HDD-kről, amik gond nélkül működnek (de ennél több az, amelyik már nem), és én is üzemeltem be idén kb. 20 éves HDD-t, (Kernel Pánik csatornán hamarosan elérhető lesz nagyközönség számára videó is erről) - szóval nem volt semmi gond vele, de azok régi HDD-k, a bitsűrűség a mai HDD-ken sokkal nagyobb. Ez azt jelenti hogy az egyes sávok mágnessége könnyebben befolyásolja a szomszédos sávokat, hosszú időn keresztül ez "halványodáshoz" vezet. Érdemes a HDD-ket időnként átmásolni másikra, majd visszamásolni. Mondjuk úgy 10 évente. Ez áll a mai szalagos mentésekre is.

Lehet esetleg több partíció is, mondjuk kettő.
Felhasználója  és körülménye válogatja, hogy kinek mire van szüksége. Te azt írod „USB külső vinyó”, ami jelentheti az is, hogy úgy mint én, valójában csak helyben használod a házban fellelhető kizárólag linuxos gépek közötti adathordozásra. Ekkor tényleg jó lehet neked az Ext4.

444tibi esetében a hordozhatóság a hangsúlyos szempont, könnyen megeshet, hogy ez az eszköz az, melyen még működő telepített Linux és Ventoy is van rengeted bootolható telepítővel valamint mellette egy NTFS adatpartíció. Nála sok különböző rendszerrel meghajtott eszközzel (számítógépen Windows, Linux, telefon, tablet, tévé) kapcsolatba kerül az eszköz, ezért neki az NTFS a jó választás, de vélhetően van is Windows valamilyen formában valahol (ha más nem, hát a Ventoy részlegben egy EasyBCD), amivel karban tudja tartani az NTFS adatpartíciót.

Mi van, ha nálad egyszer lesz mondjuk egy tévé, amire rá szeretnéd dugni ezt az USB-s merevlemezt?
Én 100-300 GB-ot nem tartok olyan nagy veszteségnek, szerintem meg sem éreznéd a hiányát és arra azért sok minden mégis ráfér.
Lehet, hogy a helyedben azt a 3 TB-os partíciót egy picit zsugorítanám és az így létrejött szabad helyen készítenék egy NTFS partíciót. Ha valamit át kell vinni egy tévére vagy más eszközre, akkor Linux alatt csak átmásolod ide azt a tartalmat és máris tudják olvasni a nem linuxos eszközök is. Az adataid ugyanakkor továbbra is a Linux által jobban kezelt Ext4 partíción vannak, szerintem nagyobb biztonságban, mintha NTFS-en tárolnád őket, az Ext4 részt nem érinti, ha az NTFS fájlrendszer esetleg megsérül, az se tragédia, ha azt a részt esetleg néha újra kell formázni.
Ha az egész lemezen egyetlen NTFS partíció van, azon tartod az adataidat és így dugdosod hozzá a lemezt nem linuxos eszközökhöz is, úgy hogy ráadásul nincs is Windowsod, hogy az NTFS partíciót karban tartsd, esetleg javítsd, azt én kockázatosabbnak érzem.

Én erre a kétpartíciós kialakításra szavaznék, és azért most zsugorítanám az Ext4 partíciót, mert talán most még kevés adat van rajta, kevesebb adatot, munkát kockáztatsz a zsugorítással, mintha egy jól megpakolt partícióval tennéd ugyanezt.
Nekem még gépben lévő adatlemezen is volt egy 100 GB-os szabad hely hagyva, pontosan azért, hogy bármikor létre tudjak hozni egy windowsos partíciót, pedig a közelemben sincs Windows.

(A félig buta tévére mondjuk nálam úgy sincs értelme fájlokat közvetlen eljuttatni, ott jobban járok, ha a tévét csak kijelzőként használom és rákötök a HDMI-n egy Mini PC-t. A Linuxon a képernyő-billentyűzetet használva csak egy egérre van szükség és sokkal könnyebben, jobb minőségben le tudom játszani azokat a filmeket, amikkel a tévé lejátszója már nem is boldogul, ráadásul a böngészőn keresztül elérhetőek olyan szolgáltatások is, melyeket a tévén nem is volna lehetséges, mert tud az internetre csatlakozni, de például a streaminggel már nem boldogul, szóval ezzel a felokosítása is megvan...)
 

#13 SSD-m nincs olyan, ami használaton kívül lenne, ami ilyen volt, attól megváltam. Pendrávjom van, ami 1 év  fiókban állás után olvashatatlan lett, de lehetett formázni, és utána használni. Ez viszonylag új, USB3.2-es fajta.

Van képek mentéséhez használt USB2.0 házban vinyó (nem lehet szétszedni, saját furcsa vezérlője van, kifele mutat FAT32 fájlrendszert, de akkorát, ami nem is lehetne FAT32, és nem lehet megformázni másra, nem engedi a vezérlő. Ez még olvasható, de ritkán ellenőrzöm, amúgy a tartalma megvan másutt is.

Van régi szoftvergyűjteményem, szintén most már elég koros HDD-n, de az is elég jó.

Ugyanakkor ezek eléggé 10 éven belül vannak még. A Kernel Pánik csatornának küldtem a retró témához régi hardvereket, Na itt már voltak tényleg öreg HDD-k, amiken ugyan nem túl sűrű a bitek tárolása. Volt egy 386-os gép, aminek 2 HDD-je közül az egyik meghalt, a másik szektorhibás lett. Voltak flopik, amik tartalmát Norton Disk Utility ujraíró funkciójával tudtam lementeni. Amúgy a flopik 50% hibásnak bizonyult. Összességében 12 ősi HDD-ből 5 kuka lett (de ezek között leginkább ugye a meghibásodás dominált), kettő olyan volt, ami mélyformázással még használható.

Ami friss tapasztalat, és nem ez a kategória, hanem pont az "intenzív" használat, most kettő olyan HDD-t cseréltem, amik Timeshift mentésre voltak használva. Ezek 1 TB-s HDD-k voltak, tehát kurrens fajták. Persze nem voltak éppen újak, amikor be lettek fogva mentésre, de a velük egyidős ugyanolyan modellű HDD-k köszönik szépen jól vannak, ezek is gépben vannak, adattárolásra vannak használva, fotók, videók vannak rajtuk, tehát ritkán vannak írva. Úgy tűnik a Timeshift mentés az szokványostól nagyobb igénybevételt jelent (mindent mentek, felhasználói fájlokat is)

Amiket írtam adatokat fentebb, azok szakmai összefoglalók adatai, amik hosszas átfogó kutatásokon és teszteken alapulnak, és kivételek persze vannak, lehet pár nap alatt is meghibásodó HDD, és lehet extrém hosszú ideig működő is, de ez nem az átlag, ezek a kirívó esetek.

#11 Ennyire hullanak a környezetedben a lemezek, SSD-k?