2008. februárjában véget ért a nagy felbontású DVD-utódokért folytatott formátumháború. A HD DVD támogatói hivatalosan is feladták a küzdelmet, miután a Sony által támogatott Blu-ray technológia jelentős iparági támogatást szerzett. De mi vezetett a HD DVD bukásához, és milyen hatással volt ez a digitális szórakoztatóiparra?

2008. február 19-én a HD DVD hivatalos támogatói bejelentették, hogy megszüntetik a formátum további fejlesztését és gyártását. Ezzel véget ért az évek óta tartó verseny, amely azt döntötte el, hogy melyik nagy felbontású optikai lemezformátum válik a DVD méltó utódjává.

A HD DVD formátumot a Toshiba és több más iparági szereplő támogatta, míg a rivális Blu-ray mögött a Sony állt, és idővel egyre több nagy stúdió és elektronikai vállalat csatlakozott hozzá. A döntő fordulópontot az jelentette, amikor olyan kulcsfontosságú filmstúdiók, mint a Warner Bros., bejelentették, hogy kizárólag Blu-ray formátumban adják ki filmjeiket.

Miért veszített a HD DVD?

Bár a HD DVD kezdetben olcsóbb technológiai megoldásnak tűnt, több tényező is hozzájárult a bukásához:

• Kevesebb iparági támogatás – A legtöbb nagy filmstúdió és elektronikai gyártó végül a Blu-ray mellé állt.
• Kisebb tárolókapacitás – A Blu-ray lemezek akár 50 GB adatot is tárolhattak, míg a HD DVD legfeljebb 30 GB-ot. Ez a különbség különösen fontos volt a nagy felbontású filmek és extrák esetében.
• A PlayStation 3 hatása – A Sony sikeresen integrálta a Blu-ray technológiát a PlayStation 3 játékkonzolba, ami óriási lökést adott a formátum terjedésének.

A HD DVD bukása után a Blu-ray vált az új ipari szabvánnyá a nagy felbontású filmek terjesztésében. Bár a fizikai adathordozók szerepe azóta csökkent a streaming szolgáltatások térnyerésével, a Blu-ray továbbra is népszerű a gyűjtők és a legjobb kép- és hangminőségre vágyó filmrajongók körében. A formátumháború öröksége pedig emlékeztet arra, hogy a technológiai versenyekben nem mindig a jobb vagy olcsóbb megoldás nyer, hanem az, amelyik mögött nagyobb iparági támogatás áll.