Leonarde Keeler, a poligráf gép egyik feltalálója, 1935. február 2-án először használta az általa kifejlesztett találmányt. Keeler egy portage-i (Wisconsin) bűnügyi ügyben alkalmazta a hazugságvizsgáló eszközt, amely két elkövető vallomását ellenőrizte. A poligráf eredményei, amelyek a bűnözők szívritmusának és légzésének változásait mérték a kihallgatás során, hozzájárultak ahhoz, hogy a két férfit elítéljék testi sértés vádjával.

A poligráf, más néven hazugságvizsgáló, olyan eszköz, amely élettani reakciókat mér, például szívverést, légzést és bőrellenállást a vizsgált személy reakciói alapján. Az elmélet szerint, ha valaki hazudik, akkor testi jelei, például a pulzus vagy a légzés szintje, megváltoznak. A poligráf alkalmazása kezdetben rendkívül kontroverzív volt, mivel a tudományos közösség is megosztott volt annak megbízhatóságát és jogi alkalmazhatóságát illetően. Azonban Keeler eredményei és azok bírósági felhasználása az eszközt jelentős figyelemhez juttatták, és a poligráf előfutára lett a későbbi igazságügyi alkalmazásoknak. Bár a poligráf nem nyújt százszázalékos megbízhatóságot, és sok esetben jogilag nem érvényesíthető, az eszközt továbbra is használják különböző szakterületeken, például biztonsági átvizsgálások és nyomozások során. A poligráf ma már szigorúbb tudományos és etikai normák szerint működik, és míg nem válik teljesen elfogadottá minden jogrendszerben, fontos szerepet játszott a pszichológiai és a kriminalisztikai vizsgálatok fejlődésében.