A Z3 1941. május 12-i bemutatása mérföldkő volt: ez volt az első olyan automatikus és programozható számítógép, amely bináris számrendszert használt, lebegőpontos aritmetikát végzett, és képes volt komplex műveletek végrehajtására előre megírt program alapján. A gép 2200 elektromechanikus relét tartalmazott, amelyeken keresztül a számításokat végezte. A programokat és az adatokat lyukszalagon tárolták és olvasták be, hasonlóan a későbbi korai számítógépekhez. A bemutató idején Németország a második világháború közepén járt, így a Z3 létezése és jelentősége gyakorlatilag ismeretlen maradt a nemzetközi tudományos közösség számára egészen a háború utáni évekig. Zuse tervei között szerepelt a relék teljesen elektronikus kapcsolókkal való kiváltása, amellyel a Z3 válhatott volna a világ első teljesen elektronikus számítógépévé is. Azonban a náci kormány nem látta katonai jelentőségét a gépnek, így megtagadta a további fejlesztésekhez szükséges forrásokat.

A pusztulás és újjászületés

A Z3 eredeti példánya 1943-ban megsemmisült egy szövetséges bombatámadás során Berlinben. Azonban Zuse elhivatottságának köszönhetően 1961-ben teljes mértékben újraépítette a gépet, amely ma is megtekinthető a müncheni Deutsches Museumban, mint a számítástechnika egyik legkorábbi, működőképes emléke. Zuse nem csupán a Z3 miatt számít úttörőnek. Már korábban, 1938-ban megalkotta a Z1 prototípust, és később továbbfejlesztette a koncepciót a Z4 számítógépben is, amelyet a háború után Svájcban üzembe is helyeztek.

Mindezek alapján sokan Konrad Zusét tartják a modern számítógép feltalálójának, mivel ő volt az első, aki egy teljesen automatikus, programozható rendszerrel állt elő, évekkel megelőzve az angol-amerikai fejlesztéseket.

Mivel a Z3 működését titokban tartották, Alan Turing és más nyugati tudósok teljesen függetlenül dolgozták ki saját számítógépes modelljeiket (például a Colossus és az ENIAC).

Csak a háború után derült ki, hogy Zuse már évek óta előrébb járt bizonyos koncepciókban.