1952. május 21-én az IBM hivatalosan is bejelentette első kereskedelmi célra szánt tudományos számítógépét, az IBM 701-et, amely a „Defense Calculator” (védelmi kalkulátor) nevet is viselte. Ez volt az első olyan IBM-gép, amelyet nem kizárólag belső vagy kutatási célokra építettek, hanem kormányzati intézmények, nagyvállalatok és egyetemek számára is értékesítettek.

Miért nevezték „kalkulátornak”?

Akkoriban a „számítógép” (computer) kifejezés még nem volt olyan széles körben elfogadott vagy egyértelmű, mint ma, ráadásul a "calculator" (kalkulátor) szónak kevésbé volt misztikus vagy fenyegető felhangja a döntéshozók számára. Az IBM úgy vélte, hogy ez a név barátságosabb és piacképesebb, különösen a hidegháborús időszak katonai költségvetéseinek világában.

• Az IBM 701 volt az első nagy teljesítményű számítógép, amelyet tudományos és védelmi célokra kínáltak.
• Csak öt darabot terveztek értékesíteni, de végül 19 gép talált gazdára – ami abban a korszakban jelentős kereskedelmi sikernek számított.
• Az első példány a Los Alamos-i laboratóriumban működött, ahol nukleáris fegyverek szimulációját végezte.
• A 701-es gépek közül néhányat a koreai háború idején a hadsereg alkalmazott ballisztikus számításokra, másokat pedig az időjárás-előrejelzés, kriptográfia vagy egyetemi kutatások szolgálatába állítottak.

Műszaki adatok

• Memória: 2048 szó (36 bites szavak), elektroncsöves tárolás.
• Sebesség: mintegy 17 000 utasítás másodpercenként – elképesztő teljesítménynek számított.
• Technológia: vákuumcsövek, mágneses dobok, lyukkártyás adatbevitel.

Történelmi utóhatás

Az IBM 701 indította el azt a fejlődési láncot, amely később az IBM 704, majd az IBM System/360 családhoz vezetett – ezek tették az IBM-et domináns szereplővé az informatikai iparban a következő évtizedekben. Az IBM 701 emellett kultúrtörténeti mérföldkő is: ez volt az első gép, amelyet az IBM valóban kereskedelmi szellemben kínált eladásra, és így született meg a számítógépipar egyik első piaci modellje.

Érdekesség

Az IBM 701-es programozását lyukkártyákkal végezték, és sokszor órákig kellett várni, mire lefutott egy összetett számítás. Ennek ellenére korának egyik leggyorsabb és legfejlettebb számítógépe volt. A gép kezelése mérnöki és matematikusi szaktudást igényelt – és gyakran egy teljes szobát is betöltött. A lyukkártyák uralma egészen az 1970-es évekig tartott, amikor az elektronikus adatfeldolgozás már teljesen átvette a helyüket. Mégis, a modern számítástechnika olyan fogalmai, mint az adatszerkezetek, sorozatok kezelése és a gépi olvasás mind a lyukkártyás rendszerek örökségét hordozzák.