Commodore: egy korszak vége és egy utolsó esély

Segítséget kaptál? Szívesen töltöd itt az idődet? Visszajársz hozzánk? Támogasd a munkákat: Ko-fi és Paypal!

kami911 képe

1995. május 4-én a német Escom AG vállalat felvásárolta a csődbe ment Commodore Electronics nevét, szabadalmait és szellemi tulajdonát. A Commodore a nyolcvanas évek egyik legikonikusabb számítógépgyártója volt, olyan legendás gépekkel, mint a Commodore 64 vagy az Amiga sorozat. A felvásárlás reményt keltett a márka újjáélesztésére, de a korábbi dicsőség sajnos nem tért vissza.

A Commodore aranykora

A Commodore neve máig összefonódik a személyi számítógépek hőskorával. A cég 1982-ben mutatta be a Commodore 64-et, amely a Guinness Rekordok Könyve szerint a világ legnagyobb darabszámban eladott számítógépe lett – mintegy 30 millió példány fogyott belőle 10 év alatt. A gép nemcsak játékokra, de oktatásra, programozásra és zeneszerkesztésre is kiválóan alkalmas volt.
A Commodore egy időben több mint 50%-os piaci részesedéssel rendelkezett az otthoni számítógépek piacán, és az első olyan PC-gyártó volt, amely átlépte az 1 milliárd dolláros árbevételt.

Az Amiga: egy forradalmi számítógép

A Commodore nem csupán az olcsó és népszerű gépeiről volt híres. Az 1985-ben bemutatott Amiga 1000 például az egyik legelső számítógép volt, amely multimédiás képességekkel rendelkezett: színes grafika, többcsatornás hang, multitasking és fejlett operációs rendszer jellemezte. Az Amiga története nem a Commodore-nál kezdődött, hanem egy Hi-Toro nevű kaliforniai startupnál, amelyet Jay Miner, korábban az Atari 8-bites gépeinek tervezője alapított 1982-ben. A projekt célja egy olyan otthoni számítógép létrehozása volt, amely messze túlmutat a korabeli képességeken: fejlett grafika, sztereó hang, multitasking, grafikus felület – mindez elérhető áron. A projekt neve kezdetben Lorraine volt, a fejlesztés alatt pedig AMIGA Corporation néven folyt a munka. Pénzügyi problémáik miatt az Amiga csapat először az Atarival kezdett tárgyalni, de 1984-ben a Commodore megvásárolta a céget, így az Amiga fejlesztése végül ott folytatódott tovább.

A Commodore Amiga 1000, vagy A1000, eredetileg egyszerűen csak Amiga-ként került forgalomba és a Commodore International első személyi számítógépe az Amiga-sorozatból. Ötvözi az 1985-ben nagy teljesítményűnek számító 16/32-bites Motorola 68000 CPU képességeit a kategóriája akkori legfejlettebb grafikai- (PAL/NTSC video, akár 4096 szín (HAM mód), sprite-ok, hardveres scrolling), illetve hangrendszerével (4 csatornás PCM digitális hang, sztereó kimenettel), továbbá ún. preemptív multitasking operációs rendszer fut rajta, multitasking operációs rendszerrel (AmigaOS), grafikus felülettel (Workbench), melynek bizonyos elemei a 256 KiB-os bootstrap WOM-ban helyezkednek el és további 256 KiB RAM-ot használhat működése során.

Az elsődleges memória adattároló bővíthető volt a gyártó által forgalmazott 256 KiB-os RAM modullal, összesen 512 KiB-ra. Az Amiga 1000 előlapja alatt elérhető külső bővítő foglalat révén azonban a rendszermemória egészen 8,5 MiB-ig volt bővíthető. A fejlesztés 3 évvel korábban 1982-ben, 40 éve kezdődött el. Videó az Amiga történelméről:

Az Amiga sorozat az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején különösen népszerű volt grafikusok, zenészek és videojáték-fejlesztők körében. Az Amiga számítógépek egyedülálló helyet foglalnak el a személyi számítógépek történetében. Az Amiga 1000 különleges teljesítménye és grafikai képességei kiemelkedtek a piacon, és olyan új technológiákat tartalmazott, amelyek sokkal később váltak elterjedtté más platformokon. A számítógép rendkívüli grafikai és audio képességekkel rendelkezett, köszönhetően az egyedi chipseteknek, mint például az AGA és az OCS (Original Chip Set). Az Amiga operációs rendszere, az AmigaOS, szintén a korszak előtt járt, mivel multitaskingot és többfelhasználós környezetet biztosított, amilyen funkciókat ekkoriban még nem igazán támogattak más operációs rendszerek.

Amiga 500 és 2000 – a siker időszaka

A valódi áttörést az 1987-ben megjelent Amiga 500 hozta el. Ez a modell olcsóbb, kompakt formában kínálta a platform erejét, így ideális választás lett:

  • játékosoknak (Shadow of the Beast, Turrican, Lemmings)
  • grafikusoknak (Deluxe Paint)
  • zenészeknek (SoundTracker, ProTracker)
  • amatőr videósoknak, mivel az Amiga kompozit kimenete lehetővé tette az egyszerű televíziós felhasználást is.

Ugyanekkor jelent meg a professzionális célokra szánt Amiga 2000, amely moduláris felépítésével, bővíthetőségével (Zorro II slotok, SCSI, Genlock) és merevlemez-támogatásával grafikai és videóstúdiók kedvencévé vált.

Amiga 1200, 4000 – az utolsó próbálkozások

1992–1993 körül a Commodore próbálta újraéleszteni az Amiga termékvonalat:

  • Az Amiga 1200 az AGA (Advanced Graphics Architecture) chipsettel jelent meg, amely 256 színt tudott egyszerre megjeleníteni 16 millió színből, és támogatott PCMCIA-t is.
  • Az Amiga 4000 pedig egy nagy teljesítményű, toronyházas rendszer volt 68030 vagy 68040 CPU-val, AGA chipkészlettel, SCSI és IDE támogatással, 24 bites grafikai lehetőségekkel.

Sajnos ezek a gépek már nem tudták megfordítani a Commodore hanyatlását.

A bukás oka: menedzsment és PC-dominancia

A Commodore hanyatlása nem technikai hibákból, hanem rossz üzleti döntésekből és a versenytársak gyors fejlődéséből eredt. A cég nem tudott hatékonyan reagálni az IBM-kompatibilis számítógépek terjedésére, és az Amiga-platform sem kapta meg azt a támogatást, amit megérdemelt volna. A gyenge marketing, elhibázott stratégiai lépések és a belső konfliktusok végül csődhöz vezettek – a Commodore 1994 áprilisában hivatalosan is csődöt jelentett.

Escom AG – egy sikertelen újrakezdés

1995-ben a német Escom AG vásárolta meg a Commodore teljes szellemi tulajdonát, köztük a Commodore és Amiga márkaneveket, valamint a technológiai szabadalmakat. Az Escom célja az volt, hogy feltámassza a márkát, és új Commodore és Amiga gépeket dobjon piacra. Bár 1996-ban megjelent néhány új modell (például az Amiga Technologies gépei), ezek már nem tudták felvenni a versenyt a PC- és Macintosh-piac dominanciájával.
Ráadásul maga az Escom is csődbe ment 1996 közepén, így a Commodore márka újjászületése végleg meghiúsult.

Érdekesség: Az Amiga gépek iránti rajongás ma is él. Egy aktív retro computing közösség ápolja az Amiga örökségét, új fejlesztések, játékportolások és szoftverek jelennek meg rajongói gondozásban – még 2025-ben is!

A Wikipédia áttekintése a számítógépekről: Az Amiga (jelentése spanyolul „barátnő”, arra utalva, hogy fejlesztője egy barátságos számítógépet akart létrehozni)[1] az otthoni számítógépek/személyi számítógépek családjába tartozik. Modelljei a 16 bites és 32 bites számítógépek úttörői voltak, 256 KB vagy még ennél is nagyobb mennyiségű RAM-ja, egéralapú grafikus felhasználói felülete, valamint újszerűnek ható grafikája és hangzása nagy előrelépés mutatott a 8 bites számítógépek után. Fő riválisai a vele szinte egy időben megjelenő Atari ST, az Apple Macintosh és Apple IIGS voltak. A Motorola 68000-es mikroprocesszorra épülő Amiga egyedi volt abban, hogy saját grafikus és hangeszközeit különféle újításokkal tette jobbá: ilyen a sprite alapú grafika, a blitterek (koprocesszorok), és egy kezdetleges, preemptív módon több feladatot futtatni képes (multitasking) operációs rendszer, az AmigaOS révén.

1985 júliusában jelent meg az Amiga 1000, de különféle gyártási problémák miatt csak 1986 elején kezdhették meg széles körben a forgalmazását. A legjobban fogyó modell, az Amiga 500 1987-ben mutatkozott be (a bővíthető, professzionális munkára alkalmas Amiga 2000-rel együtt), és a gép a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az otthoni számítógépek között az egyik legnépszerűbb volt, kb. 4-6 millió eladott példánnyal.[2] 1990-ben mutatkozott be az Amiga 3000, majd 1992-ben az Amiga 500+ és az Amiga 600, és ugyanennek az évnek a végén az Amiga 1200 és az Amiga 4000. A platform gyorsan népszerű lett a játékosok, a demóprogramozók, és a videoszerkesztők körében. A képessége, hogy több hangmintát is le tudott játszani egy időben, a zeneszerkesztés terén is komoly platformmá tette. A viszonylag erős processzor és sok memória révén a 3D renderelés is lehetségessé vált.

Noha a kezdeti reklámok alapvetően egy üzleti felhasználási célú gépként mutatták be, az Amiga igazán otthoni számítógépként lett sikeres. A rossz marketing és az újabb modellek esetében a technológiai újítások elmaradása miatt a számítógép gyorsan vesztett a népszerűségéből, különösen a negyedik generációs konzolok összecsapása idején. A kegyelemdöfést az IBM PC architektúra fejlődése adta meg, amely 1987-ben képessé vált 256 színű VGA-megjelenítésre. A Commodore végül 1994-ben szűnt meg, miután a konzolként kiadott Amiga, az Amiga CD32 üzleti szempontból bukás lett.

A Commodore megszűnése után sem maradt magára a gép, számos közösség tartja életben az Amigát mind hardveres, mind szoftveres szempontból. Bár a Commodore eltűnt a süllyesztőben, az Amiga-kultúra nem halt meg. Az Amiga számítógépek különösen nagy szerepet játszottak a demoscene kulturális mozgalomban, amely az 1980-as évek vége és az 1990-es évek eleje óta virágzott. A demoscene egy olyan közösség, amely a számítógépes művészeteket – különösen a grafikai és zenei alkotásokat – innovatív módon jeleníti meg, gyakran a hardver teljesítményének maximális kihasználásával. Az Amiga platform különösen kedvezett a demoscene fejlődésének, mivel a gép rendkívüli grafikai és hangképességei lehetővé tették a demók létrehozását, amelyek a látványos vizuális effektek, valamint az összetett hangok terén is mérföldkőnek számítottak. Az Amiga számítógép kiváló választás volt a demoscene számára, mivel az olyan szoftverek, mint az "Deluxe Paint" és az "Soundtracker", segítettek az alkotók számára komplex művészeti és zenei projektek létrehozásában. Az Amiga gépeken készült demók nemcsak a technológiai határok feszegetésére összpontosítottak, hanem a művészetek és a szórakoztatás új formáit is felfedezték. A demoscene kulturális hatása továbbra is érzékelhető, és bár a platform már nem aktív, az Amiga művészeti öröksége tovább él a modern multimédiás alkotásokban.

A mai napig aktív közösségek fejlesztenek:

  • új játékokat, demókat, zenéket
  • modern bővítőkártyákat (FPGA-alapú turbókártyák, HDMI-kimenet, SD-adapterek)
  • emulátorokat (WinUAE, FS-UAE, Amiberry)
  • sőt, új Amiga-kompatibilis gépeket is, mint például a Vampire V4, A600GS, vagy az AmiKit szoftvercsomag.

Az Amiga szellemisége tovább él – a kreativitás, a szabadság és az elegancia jelképévé vált a számítástechnika világában.

További érdekes részletek a Wikipedia-n >