Nyíregyházán 1837. augusztus 15.-én született Farbaky István, a 19. század egyik jelentős magyar feltalálója és bányamérnöke, aki munkásságával hozzájárult az elektrotechnika fejlődéséhez. Pályafutása során Schenek Istvánnal közösen olyan kutatásokat végzett, amelyek az akkoriban ismert akkumulátorok működésének elméleti alapjait tisztázták. Ez a tudományos háttér teremtette meg annak lehetőségét, hogy a két mérnök megalkossa a korszak egyik legfejlettebb energiatároló berendezését, a kénsavas ólomakkumulátort.

Az új típusú akkumulátort 1885-ben mutatták be, és a korabeli szakemberek azonnal elismerték, hogy a készülék felülmúlja a korábbi energiatárolókat mind teljesítményben, mind megbízhatóságban. Bár az elméleti és gyakorlati eredmények egyaránt ígéretesek voltak, a találmány sorsa mégsem alakult kedvezően. A világszabadalmat megvásárló osztrák vállalkozó kalandor természete és megbízhatatlan üzleti gyakorlata miatt a projekt végül kudarcba fulladt. Ez a balszerencsés fordulat megakadályozta, hogy a Farbaky–Schenek-féle ólomakkumulátor széles körben elterjedjen, pedig minden adottsága megvolt ahhoz, hogy meghatározó szerepet játsszon az energiaipar fejlődésében. Az eset jól mutatja, hogy a technikai újítások sikere nem csupán a tudományos teljesítményen múlik, hanem azon is, hogy milyen gazdasági és üzleti háttér támogatja azok megvalósítását.

Farbaky István neve ma kevésbé ismert a nagyközönség előtt, de munkássága fontos része a magyar mérnöki hagyományoknak, és hozzájárult ahhoz a tudományos örökséghez, amelyből a modern energiatárolás későbbi fejlődése is táplálkozott.