1913. szeptember 13-án, Chicagóban látta meg a napvilágot Herman Heine Goldstine, az amerikai matematika és informatika történetének egyik kiemelkedő alakja. Neve szorosan összefonódott a számítástechnika hajnalával: egyike volt az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer, azaz Elektronikus numerikus integrátor és számítógép.) – az első, általános célú, elektronikus számítógép – megalkotóinak. Goldstine pályája a matematika elmélyült tanulmányozásával indult, majd a második világháború viharában új irányt vett, amikor 1941-ben csatlakozott az amerikai hadsereg ballisztikai kutatásaihoz.

Kiemelkedő szervezőkészsége és széles látóköre hamar nyilvánvalóvá vált, így természetes volt, hogy részt vegyen a Moore School of Electrical Engineering falai között születő nagyszabású fejlesztésben, amelyből végül az ENIAC született. A munkálatok során közeli munkakapcsolatot alakított ki Neumann Jánossal, akinek ötletei és elméleti megközelítései döntő hatással voltak a számítógép-architektúra későbbi fejlődésére. E barátság révén Goldstine tudását a Manhattan-projektben is kamatoztathatta, hozzájárulva az atomenergia-kutatás elméleti alapjaihoz.

Goldstine munkássága nem merült ki az ENIAC megépítésében: később fontos szerepet vállalt a Neumann-architektúra elterjesztésében, és szerzője volt a számítástechnika egyik első átfogó történeti feldolgozásának, The Computer: From Pascal to von Neumann című művének. Életútja hűen tükrözi azt az intellektuális pezsgést, amely a 20. század közepén a matematika, a fizika és az informatika határterületein új korszakot nyitott.

Herman Heine Goldstine neve máig tisztelettel övezi a számítástechnika történetében: olyan úttörő volt, aki felismerte, hogy a tudományos elmélet és a mérnöki gyakorlat találkozásából születhet meg az a technológiai forradalom, amely mindörökre megváltoztatta az emberiség gondolkodását és munkáját.