1939. szeptember 26-án Budapesten elhunyt Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök és feltaláló, akinek munkássága máig meghatározó az elektrotechnika történetében.

Bláthy Ottó Titusz gazdag szakmai életpályát futott be, és munkássága mind elméleti, mind gyakorlati szempontból kiemelkedő volt. Széles érdeklődési köre és tehetsége nem korlátozódott csupán a műszaki területekre: a sakkban, a nyelvtanulásban és a gyors fejszámolásban is kimagasló képességekkel rendelkezett.

Nevét azonban leginkább a Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával 1885-ben közösen bejegyzett alapszabadalom őrizte meg. Ez a szabadalom gyakorlatilag a mai, korszerű transzformátorok megszületéséhez vezetett, amelyek az elektromos energia hatékony átvitelének alapját képezik a világ minden táján.

Elektrotechnikai önképzés és korai kutatások

Bláthy Ottó Titusz Tata városában született 1860. augusztus 11-én. Iskoláit Tatán és Bécsben végezte, majd 1882-ben gépészmérnöki diplomát szerzett a bécsi műegyetemen. Tanulmányai után 1881–1883 között a MÁV gépgyárában dolgozott gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként, de a munka nem elégítette ki. Figyelmét felkeltették Zipernowsky Károly növekvő sikerei, és 1883. július 1-jétől a Ganz gyár gépszerkesztőjeként folytatta pályafutását.

Bláthy elismerte, hogy az egyetemen elektrotechnikából semmit sem tanult, ezért saját elméleti munkájára támaszkodott. Foglalkozott az elektromosság alaptörvényeivel és a mágneses körök törvényszerűségeivel, valamint a Maxwell-egyenletekkel. Elsőként a világon dolgozott ki gyakorlati módszert a mágneses körök méretezésére, jóval azelőtt, hogy Gisbert Kapp (1886) és John Hopkinson (1887) publikálták volna hasonló eredményeiket.

Amerikai útja során 1886-ban az Edison műveknél ismerkedett az egyenáramú gépek tervezési módszereivel. Bláthy itt matematikai számításokkal határozta meg a dinamók gerjesztési adatait, amely az Edison mérnökök által táblázatokból kapott értékekhez képest mindössze 2%-os eltérést mutatott, ezzel bizonyítva számítási módszereinek pontosságát.

Transzformátorok és a mágneses körök kutatása

Bláthy ismeretei a mágneses körök kialakítása terén döntő jelentőségűek voltak a transzformátorok fejlesztésében. Már 1883-ban átalakította a Ganz gyár akkori egyenáramú géptípusát, ami jelentősen növelte a gépek teljesítményét azonos súly mellett. Először fogalmazta meg, hogy egy vezető vagy gép melegedése attól függ, hány watt jut a hőleadó felület egységére, ezzel túlhaladva az áramsűrűségre koncentráló korábbi szemléletet.

1884-ben, a torinói Olasz Nemzeti Kiállításon, Bláthy már a Ganz gyár képviseletében vett részt. Itt ismerkedett meg Gaulard és Gibbs váltakozó áramú áramelosztó rendszerével, amelynek gyengeségeit azonnal felismerte. Hazatérve ezek az ismeretek új lendületet adtak a kísérleteknek, amelyek a zárt vasmagos indukciós készülékek fejlesztéséhez vezettek.

A zárt vasmagú transzformátor és az első nagyszabású erőmű

1885-ben Bláthy, Zipernowsky Károly és Déri Miksa feltalálta a zárt vasmagú transzformátort, amely alkalmas volt az energiaátvitelre. A találmányt a szakma 1885-ben a budapesti Országos Kiállításon is bemutatta.

Az első nagyszabású megbízást Róma városa adta, ahol 1886 októberében helyezték üzembe az erőművet. Később a Tivoli környéki vízeséseket használták ki, az erőmű hat vízturbinával és 5000 V generátorokkal működött, párhuzamosan a régi gőzgépes erőművel, a világon elsőként nagyfeszültségű távvezetékkel összekötve.

Egyéb találmányok és szabadalmak

Bláthy számos további találmánnyal járult hozzá az elektrotechnika fejlődéséhez:

• Villamos fogyasztásmérő (villanyóra), amely 1889-től került forgalomba, alapelvei ma is változatlanok.
• Háromfázisú generátorok és vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott tört horonyszámú tekercselés, amelyért 1900-ban a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert.
• Négypólusú forgórész-konstrukció szabadalmai, amelyeket nemzetközi cégek, például a svájci BBC és a berlini SSW is megvásároltak.
• Kandó-mozdonyok fázisváltóinak konstrukciója: 1931-től Bláthy dolgozta át és fejezte be, amely a mozdonyok legmegbízhatóbb részévé vált.

Összesen 1886-tól 96 bejelentett szabadalma volt, és számos kísérletben közreműködött Neustadt Lipóttal.

Személyiség és életmű

Bláthy kivételes képességekkel rendelkezett: rendkívüli fejszámoló volt, páratlan emlékezőképességgel. Szenvedélyes autó- és kutyabarát volt, a Magyar Autóklub alelnökeként autóversenyek bírálóbizottságának tagja. Egész életében a Ganz gyár szellemi vezére maradt. Rövid betegség után, 1939. szeptember 26-án hunyt el Budapesten.