A Duke Nukem név ma már elválaszthatatlan az 1990-es évek PC-s videojáték-kultúrájától, és különösen igaz ez a Duke Nukem 3D-re, amely 1996. január 29-én, pontosan harminc évvel ezelőtt jelent meg shareware formában. Ez a dátum nem csupán egy sikeres FPS születésnapja, hanem egy korszak szimbolikus pillanata is, amikor a first person shooter műfaj végleg kilépett a puszta technikai demonstrációk világából, és karakteres, interaktív, a valóságot idéző játékterekkel kezdett kísérletezni.

A sorozat gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza. Az első Duke Nukem 1991-ben jelent meg, még oldalnézetes akciójátékként, majd 1993-ban követte a Duke Nukem II. Ezekben a részekben Duke már felismerhető figuraként jelent meg: szivarozó, nagyszájú akcióhős, aki egyértelműen az 1980-as és 1990-es évek hollywoodi akciófilmjeinek karikatúrája volt. Ugyanakkor ezek a játékok még nem számítottak forradalminak technológiai szempontból, és senki sem sejtette, hogy a harmadik rész alapjaiban fogja újragondolni az FPS műfajt.

A fordulópontot a Duke Nukem 3D hozta el, amely a Build motorra épült. A motort az akkortájt 17 éves Ken Silverman fejlesztette, és bár technikailag továbbra is az úgynevezett „2.5D” megoldások közé tartozott, a gyakorlatban sokkal összetettebb és életszerűbb pályákat tett lehetővé, mint a korábbi motorok, például a Doom által használt technológia.

A Build motor egyik legnagyobb újítása az volt, hogy a pályák nem pusztán absztrakt labirintusok voltak, hanem valódi helyszíneket idéztek: mozik, utcák, bárok, irodák, metróállomások és szállodák váltak a játékmenet szerves részévé. A környezet nem díszletként működött, hanem interaktív térként: kapcsolók, mozgatható elemek, tükrök, vízfelületek, robbantható falak és titkos járatok tették élővé a világot. A Build motorra olyan további népszerű játékok épültek, mint a Witchaven, a TekWar, a Shadow Warrior, a Blood, a PowerSlave és a Redneck Rampage.

A motor technikai érdekességei közé tartozott, hogy egyes trükkökkel képes volt „többszintes” hatást kelteni, noha valódi, egymás fölé épített terek matematikailag nem léteztek benne. A játékos számára azonban mindez hitelesnek hatott, és ez óriási előrelépést jelentett az immerzió terén. A Build motor rugalmassága nemcsak a fejlesztőknek, hanem a játékosoknak is kedvezett: a pályaszerkesztő és a moddolhatóság miatt hatalmas közösségi tartalom született, amely évtizedekkel később is életben tartja a játékot.

A Duke Nukem 3D azonban nemcsak technológiai szempontból volt különleges. A játék hangulata merőben eltért a korabeli FPS-ek többségétől. Míg a Doom vagy a Quake inkább sötét, komor atmoszférát árasztott, Duke világa harsány, ironikus és gyakran provokatív volt. Duke Nukem nem néma főhős: folyamatosan beszól, idézeteket puffogtat, és kommentálja az eseményeket, ami akkoriban szokatlan megoldásnak számított. Jon St. John ikonikus szinkronhangja és a szállóigévé vált mondatok – köztük a „Hail to the king, baby!” – jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Duke önálló popkulturális figurává váljon.

A történet maga tudatosan egyszerű: idegen megszállók támadják meg a Földet, Duke pedig egyedül veszi fel velük a harcot. A hangsúly nem a narratív mélységen, hanem a látványos akción, a humoron és az interakción van. A játék nyíltan felnőtteknek szólt, ami akkoriban komoly vitákat váltott ki. Az erőszak, az erotikus utalások és a cinikus humor miatt több országban cenzúrázták vagy módosították a tartalmat, ugyanakkor éppen ez a szabadszájúság tette a Duke Nukem 3D-t emlékezetessé.

A multiplayer mód szintén fontos szerepet játszott a sikerben. A hálózati játék, a deathmatch és a LAN-partik kultúrája szorosan összefonódott a Duke Nukem 3D-vel, különösen Európában és Észak-Amerikában. A Build motor által kínált változatos pályák és interaktív elemek izgalmasabb összecsapásokat eredményeztek, mint sok konkurens FPS esetében.

A játék manapság a kár egy böngészőből is játszható.

Harminc év távlatából a Duke Nukem 3D nem csupán egy sikeres videojáték, hanem egy korszak lenyomata. Megtestesíti azt az időszakot, amikor a PC-s játékfejlesztés még merész, kísérletező és gyakran provokatív volt, amikor egy technikai újítás vagy egy erős karakter önmagában is képes volt történelmet írni. Bár a későbbi folytatások, különösen a sokáig fejlesztett Duke Nukem Forever, nem tudták megismételni ezt a sikert, az eredeti játék hatása máig érezhető. A Build motor, Duke figurája és a Duke Nukem 3D szabadszellemű megközelítése miatt ez a harmincéves játék ma is élő legenda, amely méltán foglal helyet a videojáték-történelem legfontosabb mérföldkövei között.