Egy, a Microsoft ellen folyó trösztellenes vizsgálat során Bill Gates 1997. március 2-án beismeri, hogy a vállalat szerződései megtiltották az internetes tartalomszolgáltatóknak, hogy a Netscape böngészőjét népszerűsítsék. A Microsoft agresszív üzleti stratégiája végül oda vezetett, hogy az Internet Explorer uralta a böngészőpiacot, mivel minden Windows operációs rendszerrel ingyenesen szállították. Ez döntő csapást mért a Netscape-re, amely az 1990-es évek közepén még a piac vezető szereplője volt.  A Microsoft monopolhelyzete miatt hosszú jogi csatározások indultak, és a vállalatot versenyellenes magatartásért elítélték. Az ügy rávilágított arra, hogy az informatikai óriáscégek hogyan befolyásolhatják a piaci versenyt, és hosszú távú hatással volt a technológiai ipar szabályozására.

Miután Andreessen 1993-ban megszerezte diplomáját, Kaliforniába költözött. Ott találkozott Jim Clarkkal, aki 1981-ben alapította a Silicon Graphicsot (SGI). Jim éppen akkor hagyta el az általa alapított céget, és remek üzleti lehetőségeket látott a Mosaic-ban. A hamarosan megalakuló Mosaic Communications Corporation megkezdte működését Mountain View-ban, Kaliforniában. Andreessen lett a vállalat elnöke, amely aztán Netscape Communications néven vált ismertté, fő termékük, a Netscape Navigator által. A Mosaic társfejlesztője Eric Bina is társalapító volt a cégben.

A Netscape 1994. október 13-án jelentette be Mosaic Netscape 0.9 nevű terméküket, amely a cég akkori ígérete szerint hamarosan megjelenik, és nem üzleti felhasználásra ingyenesen elérhető lesz.

A Mosaic Netscape webböngésző nem az NCSA Mosaic forráskódján alapult, hanem teljesen újraírt termék volt, melyet rövidesen átnevezték Netscape Navigatorra. Az 1.0 és az 1.1 béta változatai ingyenesen letölthetők voltak 1994 novembere és 1995 márciusa között. Az első, 1.0-s verzió 1994. decemberben jelent meg, és céges előírásokban rögzítették, hogy a nem kereskedelmi felhasználásra a Navigator ingyenes, kiegészítve azzal a megjegyzéssel, hogy az internetes szoftver terjesztésének díjtalannak kellene lennie. Ezt a vállalást két hónap múlva revideálták, lecsökkentve hatókörét az oktatási és nonprofit szervezetekre.

A nagy siker

A böngésző kétségkívül sikeres, Marc pedig 24 évesen példakép lett. A vállalat alapítása, valamint nyilvános részvényértékesítése és tőzsdei bevezetése kapcsán Andreessen a reflektorfényben találta magát. Megjelent a Time és más magazinok címlapján is. Az internet robbanásszerű elterjedésével Marc az internetlufi-generáció vezéralakja volt: fiatal, huszonéves, technokrata, ambiciózus és munkája gyümölcs dollármilliárdokat ér.

A Netscape sikerei felkeltették a Microsoft érdeklődését is. Felismervén a Webben rejlő potenciált, a Microsoft az internetes forradalom élharcosává kívánt válni. Ennek érdekében 1995-ben licencelték a Mosaic forráskódját a Spyglass Inc.-től.

A Spyglass Inc. az Illinois-i Egyetem és az NCSA fejlesztései köré épített üzleti modellt és látta el őket technikai támogatással. A Spyglass 1994 májusában licencelte az NCSA Mosaic böngészőt saját böngészőjének kifejlesztéséhez. Ez a böngésző – ellentétben a Mosaic-kal – minden támogatott platformon lényegében azonos forráskódból állt elő, és ezért UNIX-on, Microsoft Windowson és Mac OS-en is azonos szolgáltatásokat nyújtott.

A böngészőháborútól a Mozilláig

Böngészőháború

Ez a böngésző lett az alapja az Internet Explorernek. Az Internet Explorer 1.0 1995. augusztus 16-án jelent meg a Windows 95 kiegészítésének szánt Microsoft Plus! for Windows 95 csomag, valamint a Windows 95 OEM részeként. Az ingyenesen terjesztett böngésző után a cég nem fizette meg a szükséges díjakat a Spyglass felé. A Spyglass jogi útra terelte sérelmeit, és a bíróság 1997. január 22-én 8 millió dolláros kártérítésre kötelezte a szoftveróriást.

Ezzel kezdetét vette az első böngészőháború.

Ugyanakkor a fejlődés egyértelműen felgyorsult. Új funkciók sora kerültek bele a böngészőkbe ebben az időben, amelyek továbbfejlesztett változatait mind a mai napig használjuk. A JavaScript, a Cascading Style Sheets (CSS) mind abból az időből valók. A gyors fejlődés egyik negatív eredménye volt az internet tagolódása.

A Netscape böngészője fénykorában 90% feletti részesedéssel rendelkezett. De az IE – a Windows részeként terjesztve – gyorsan növelte piaci részesedését. Az Internet Explorer egyetlen előnye az volt, hogy a Windows részeként a legtöbb telepített asztali gépen azonnal és ingyenesen elérhető volt.

A Microsoft hatalmas emberi és anyagi erőforrásokat tett bele az Internet Explorer sikerének támogatásába, többet, mint amennyit a Netscape egyáltalán képes lehetett volna. A Netscape egyedüli nagy bevételt termelő terméke lényegében a Navigator volt, így pénzügyileg sérülékeny volt. Ráadásul a Microsoft a Netscape egyéb bevételi forrását is megcélozta, például az Internet Information Server (IIS) termékkel.

A Netscape ez ellen a stratégia ellen nem tudott mit tenni, egészen 1998 januárjáig, amikor mindenki számára ingyenesen elérhetővé tette böngészőalkalmazását. 1997-ben az év végére a Netscape pénzügyileg megbicsaklott. A vállalkozás részesedése 1998-ban tovább olvadt, és ezt a tendenciát már nem volt képes megfordítani. Ezzel a Netscape, mint Dávid, elvesztette a böngészőháborút Góliáttal szemben.

Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma trösztellenes pert kezdeményezett a Microsoft ellen 1998 májusában. Annak ellenére hogy a Netscape nem felperes volt ebben az ügyben, a vezetői idézést kaptak az ügy kapcsán. Számos iratot bocsátottak a bíróság rendelkezésére, közöttük a „rossz attitűd” néven közismertté vált teljes levelezést is, amely a Netscape alkalmazottak között zajlott.

A Mozilla megalakítása

1998. február 23-án a Netscape Communications Corporation létrehozta a Mozilla projektet, amellyel a Netscape böngésző nyílt forráskódú változatának – Mozilla Appliaction Suite – fejlesztését kívánta koordinálni. Eredetileg az olyan technológiai szolgáltató cégeknek szánták, mint amilyen a Netscape is, hogy üzleti modellt építsen a nyílt forráskód köré. A Mozilla név a Netscape Navigator kódnevéből eredeztethető. A Netscape Communicator 4.0 forráskódja lett a projekt alapja, amelyet a Netscape a Netscape Public License alapján tett elérhetővé, amely a GNU General Public License licencen alapult, de lehetővé tette a Netscape számára továbbra is a kereskedelmi verziók előállítását. Néhány Netscape-alkalmazottat bíztak meg a közösség felépítésével.

Kiderült azonban, hogy a kód túlságosan bonyolult és összetett ahhoz, hogy a közösség képes legyen közreműködni a fejlesztésben. A nyílt forráskódú böngésző fejlesztése új irányt vett, és a Gecko leképzőmotor alapjaival elkezdődött egy sokkal modernebb és modulárisabb böngésző fejlesztése. Ekkor került a böngésző eszközarzenáljába az XML-alapú felhasználóifelület-leíró nyelv is, a XUL, ami még napjainkban is a leírja a Mozillához köthető asztali alkalmazások felhasználói felületét.

A Netscape-et végül 1999-ben megvásárolta az AOL 4,2 milliárd dollárért, és Andreessen lett a számítógépes rendszerekért felelős technikai vezető (CTO). Ebben ez évben került fel az MIT Technology Review TR100 listájára, amely a világ 100 legjobb 35 év alatti innovátorát sorolta fel.

Amikor az AOL drasztikus költségcsökkentésre szánta el magát 2003-ban, akkor a Mozilla Alapítvány megalapításával kezdődött meg az út amelyen a Mozilla mind a mai napig jár. Ekkoriban már javában tartott a Mozilla Suite szétvágása egyedülálló alkalmazásokra: Firefox internetes böngészőre, Thunderbird levelezőkliensre és az Nvu – későbbiekben KompoZer – weboldal-szerkesztő alkalmazásra.