1800. március 20-án Alessandro Volta levelet küldött Joseph Banksnek, a londoni Royal Society elnökének, amelyben leírta „elektromos oszlopát” (electric pile). Ez volt az első eszköz, amely képes volt folyamatos elektromos áramot létrehozni, és amelyet ma már a világ első működőképes elemként tartanak számon. Volta találmánya, amely később a voltaoszlop (Voltaic Pile) nevet kapta, nemcsak az elektromosság történetében jelentett mérföldkövet, hanem egy tudományos vitából is született. Luigi Galvani, egy másik olasz tudós úgy vélte, hogy a békacombok önmagukban képesek elektromosságot termelni. Volta azonban meg volt győződve arról, hogy a békacombok csupán az elektromos töltésre reagálnak, és ezt akarta bebizonyítani saját kísérleteivel.

A voltaoszlop réz- és cinklemezek váltakozó rétegeiből állt, amelyeket sós vagy savas oldatba áztatott papírral vagy bőrrel választott el egymástól. Ez az elrendezés képes volt folyamatos elektromos áramot szolgáltatni, ami addig elképzelhetetlen volt. A találmány forradalmi jelentősége már néhány héten belül nyilvánvalóvá vált, és lehetővé tette olyan tudományos területek fejlődését, mint például az elektrokémia.

Volta munkássága olyan mélyreható hatással volt a tudományra, hogy később róla nevezték el az elektromos potenciál mértékegységét, a voltot (V). Találmánya nélkül ma elképzelhetetlen lenne a modern elektronika, az akkumulátorok és számos egyéb technológiai vívmány.