Az 1980-as évek elején az Apple még mindig fiatal, de már feltörekvő vállalat volt a technológiai világban. A cég alapítója, Steve Jobs szenvedélyesen hitt abban, hogy a számítógépek egyszerre lehetnek innovatívak és közérthetőek, és azt szerette volna, ha az Apple épp olyan elsöprő sikerre tesz szert, mint amit a Pepsi ért el az üdítőital-piacon a Coca-Colával szemben.
Jobs ezért egy különösen bátor lépésre szánta el magát: felkereste John Sculley-t, a PepsiCo elnökét, akit korábban az általa vezetett cég piaci részesedésének növeléséről és zseniális marketingstratégiájáról ismertek. Jobs a számítógépipar egyik legendás idézetével győzte meg Sculley-t: „Akarsz egész hátralévő életedben cukros vizet árulni, vagy inkább velem tartasz, és megváltoztatod a világot?”
Ez a mondat nem csupán egy ügyes toborzási fogás volt, hanem egy, a korszakra jellemző, forradalmi vállalkozói gondolkodásmód megnyilvánulása is.
Feszültség az Apple vezetésében
Bár Steve Jobs szívesen lett volna az Apple hivatalos elnöke, a cég akkori vezérigazgatója, Mike Markkula úgy ítélte meg, hogy Jobs még nem áll készen erre a feladatra, így a vállalat végül „felnőtt felügyeletet” keresett a dinamikus, ám impulzív alapító mellé. John Sculley csatlakozása rövid távon üzleti stabilitást és erősebb piaci pozíciót hozott az Apple számára, de idővel egyre élesebb hatalmi harc bontakozott ki közte és Steve Jobs között.
Jobs és Sculley közti konfliktus akkor robbant ki, amikor az Apple igazgatótanácsa elkezdett aggódni a Macintosh fejlesztésének növekvő költségei miatt, amit Jobs irányított. Sculley-t kérték fel, hogy állítsa meg a költekezést, ám Jobs ebbe nem volt hajlandó belenyugodni. Jobs titokban megpróbált eltávolítani Sculley-t a cégtől, míg az éppen egy külföldi útra készült. Sculley azonban rájött a tervre, lemondta az utazást, és összehívott egy rendkívüli igazgatósági ülést, ahol sikerült maga mellé állítania a testületet – még Mike Markkulát is, amit Jobs mély árulásnak érzett. Sculley végül meggyőzte az Apple igazgatótanácsát, hogy vonják meg Jobs összes vezetői jogkörét, ami végül Jobs távozásához vezetett a cégtől. Jobs később lemondott, eladta részvényei nagy részét, és csak egyetlen részvényt tartott meg, hogy továbbra is jogosult maradjon részt venni a részvényesi gyűléseken.
Ez az epizód a cég történetének egyik legdrámaibb és legtöbbet elemzett fordulata lett, amely hosszú évekre eltávolította Jobsot attól a vállalattól, amelyet ő maga hozott létre.
Érdekes eljátszani a gondolattal, mi történt volna, ha Jobs már 1983-ban teljes vezetői hatalmat kapott volna az Apple fölött. Valószínű, hogy a technológiai ipar teljesen más pályára állt volna, hiszen Jobs zsenialitása később, a céghez való visszatérésekor olyan termékekben csúcsosodott ki, mint az iMac, az iPod, az iPhone és az iPad — ezek mára szinte teljesen átalakították az emberi kommunikációt, a médiafogyasztást és a mindennapi technológiai szokásokat.
Jobs távozása után John Sculley szabad kezet kapott, hogy felépítse az Apple-t egy professzionálisan működő multinacionális vállalattá. A cég bevételei az ő vezetése alatt 800 millió dollárról 8 milliárd dollárra növekedtek. Bár 1986-ban a vállalat komoly válságon ment keresztül, Sculley leépítést és átszervezést hajtott végre, amivel megalapozta az Apple hosszabb távú stabilitását. Az asztali számítógépek piacán elért sikerek után, a Macintosh Portable (1989) és a PowerBook (1991) sorozat forradalmasította a hordozható számítógépek formavilágát. 1993-ban Sculley mutatta be talán legambiciózusabb projektjét, az Apple Newton-t, amely az első kézi számítógépek (PDA) egyik úttörője lett.
Miközben az Apple újabb és újabb termékeket dobott piacra, a Microsoft és hardverpartnerei dominanciája egyre nyomasztóbbá vált. Az Apple elvesztette a fejlesztők érdeklődését, és a szoftverökoszisztéma hiánya egyre jobban szorongatta a vállalatot. A válság idején a cég igazgatótanácsa Mac klónprogram indítását sürgette, hogy más gyártók is készíthessenek Apple-kompatibilis számítógépeket. Sculley viszont meg volt győződve róla, hogy ez a cég végleges bukásához vezetne, és kategorikusan elutasította az ötletet. Ekkor a tanács leváltotta, és helyére Michael Spindler került, aki korábban az Apple európai részlegének vezetője volt. Ezzel Sculley tízéves vezetése lezárult, de öröksége örökre nyomot hagyott az Apple történetében.
Az Apple példája, csakúgy mint a későbbi nagy technológiai vállalatok — például a Facebook (Meta), a Google vagy maga az Apple Jobs visszatérése után — világosan megmutatta: az igazán forradalmi ötletek gyakran éppen azoknak az embereknek a fejéből születnek, akik mernek másként gondolkodni. Az Apple történetének ezen fejezete egyúttal azt a klasszikus dilemmát is jól példázza, amely minden feltörekvő vállalat életében felmerül: a vízió vagy a tapasztalat irányítsa a céget?
Az idő végül megválaszolta ezt a kérdést. Jobs távozása után, majd későbbi visszatérésekor világossá vált, hogy a technológiai cégek legnagyobb hajtóereje sokszor nem a „felnőtt felügyelet”, hanem az innováció bátorsága és a vízió ereje.
