1894. május 10-én egy fiatal olasz feltaláló, Guglielmo Marconi sikeresen továbbított rádióhullámokat közel 1,2 kilométer (háromnegyed mérföld) távolságra – ezzel megszületett a vezeték nélküli kommunikáció (wireless) technológiája, amely alapjaiban változtatta meg a világ információáramlását és a modern távközlést.

Egy kísérlet, amely megelőzte korát

Bár Marconi munkásságát gyakran egyedülállónak tartják, fontos kiemelni, hogy James Clerk Maxwell már az 1860-as években matematikai úton leírta az elektromágneses hullámok létezését, míg Heinrich Hertz az 1880-as években laboratóriumi körülmények között igazolta azok gyakorlati létezését is. Marconi azonban volt az, aki mindezeket gyakorlati, működő technológiává formálta, és elsőként próbálta meg üzleti és távírászati célokra alkalmazni.  Bár vita tárgyát képezi, hogy ki tekinthető a rádió feltalálójának – Alekszandr Szergejevics Popov vagy Guglielmo Marconi –, Popov korábbi demonstrációja kiemelkedő jelentőségű. Popov első rádióvevője egy egyszerű kohérer volt—a kohérer egy üvegből készült cső, amelyben két elektróda között fémpor található. Ez az eszköz a francia fizikus, Édouard Branly 1890-es munkáján alapult, amelyet az angol fizikus, Oliver Lodge 1893-ban továbbfejlesztett. A kohérer működése során az elektródák kezdetben magas ellenállással rendelkeztek, de egy elektromos impulzus hatására alacsony ellenállású út jött létre, lehetővé téve a vezetőképességet, amíg a nikkel-ezüst fémpor össze nem állt, és az ellenállás túl magas nem lett. Minden használat után a kohérert meg kellett ütögetni vagy rázni, hogy a fémpor újra szétoszoljon.​ Popov nem törekedett találmányainak szabadalmaztatására, míg Marconi saját technológiáját sikeresen kereskedelmi forgalomba hozta. Ennek eredményeként Marconit tekintik a rádió atyjának Oroszországon kívül.​

A háromnegyed mérföld, amely új korszakot nyitott

1894 májusában Marconi egy primitív adóval és vevővel végzett kísérletet az apja birtokán, az olaszországi Bologna közelében. A rádióhullámok sikeres továbbítása egy közel másfél kilométeres távolságon keresztül mérföldkő volt a vezeték nélküli távközlés történetében. A fizikai kapcsolat nélküli kommunikáció lehetősége akkoriban szinte csodával határosnak számított.

A rádióhullámok diadalútja

Marconi hamar felismerte a technológia gyakorlati hasznát. 1897-ben megalapította saját vállalatát, a Marconi Wireless Telegraph Company néven. Ez a cég volt az első, amely kereskedelmi célból is alkalmazta a rádiót. Három évvel az első kísérlet után már 12 mérföld (kb. 19 km) távolságban is képesek voltak jeleket küldeni a part és a hajók között – ami forradalmasította a tengeri kommunikációt.

A Titanic tragédiája és a rádió jelentősége

A rádió valódi társadalmi jelentősége drámaian mutatkozott meg az 1912-es Titanic katasztrófa idején, amikor is az utasszállító hajó rádiósai (akik Marconi-rendszert használtak) segélykéréseket (CQD és SOS jeleket) küldtek a környező hajók felé. A katasztrófát követően világszerte szabályozni kezdték a rádiós kommunikációt, és a Marconi-rendszert a tengeri hajózás szinte kötelező részévé tették.

Marconi munkája nélkül nem létezne modern rádió, televízió, mobilkommunikáció vagy Wi-Fi. Az ő víziója és kitartása tette lehetővé, hogy az információ szinte bármilyen távolságra eljuthasson – vezeték nélkül. Munkásságáért 1909-ben megosztott Nobel-díjat kapott Karl Ferdinand Braun fizikus társaságában.