1974. június 26-án Troy városában, Ohio államban a világ először láthatta működés közben a vonalkódos termékazonosítást. Ezen a napon a Marsh szupermarketben történt meg az első olyan vásárlás, amely során egy termék árát UPC (Universal Product Code — univerzális termékkód) segítségével olvasták be. És mi volt ez a történelmi termék? Egy 10 darabos Juicy Fruit rágógumi csomag!
Bár akkor még senki sem sejtette, mekkora hatása lesz ennek az eseménynek a kereskedelemre és logisztikára, a vonalkód azóta alapvető elemévé vált a globális ellátási láncoknak. A UPC nemcsak gyorsabb és pontosabb pénztári munkát tett lehetővé, hanem utat nyitott a digitális készletkezelés, az automatikus árufeltöltés és a termékkövetés előtt is.
Az említett Juicy Fruit csomag — vagy legalábbis annak másolata — ma is megtekinthető a Smithsonian Intézet gyűjteményében. Vigye magával ezt a kis történelmi morzsát a következő kocsmakvízre: az első vonalkódos vásárlás nem valami bonyolult high-tech kütyü volt — csak egy egyszerű rágó!
Az UPC jelentése: Universal Product Code, vagyis egyetemes termékkód.
Ez egy szabványos vonalkód-rendszer, amelyet főként az Egyesült Államokban és Kanadában használnak árucikkek azonosítására az üzletekben. Lényegében ez az a vonalkód, amit a legtöbb termék csomagolásán látni lehet — fekete csíkokból és számokból áll, és a pénztáraknál leolvasó segítségével azonosítják a terméket, hogy megjelenjen az ára és egyéb adatai a rendszerben.
Hogyan épül fel az UPC?
Egy szabványos UPC-A kód 12 számjegyből áll:
- Az első számjegyek a gyártó azonosítóját jelentik (amit a gyártó kapott a szabványt kezelő szervezettől, pl. a GS1-től),
- A következő számok a terméket azonosítják a gyártón belül,
- Az utolsó számjegy egy ellenőrző szám (check digit), amely a hibás leolvasások kiszűrésére szolgál.
Mire jó?
- Gyorsabb pénztári kiszolgálás
- Kisebb hibalehetőség, mint a kézi beírásnál
- Automatizált raktárkezelés
- Könnyebb készletnyilvántartás
- Egységes termékazonosítás nemzetközi szinten is
