1953. július 2-án az IBM hivatalosan bejelentette az IBM 650 típusú számítógépét, amely nemcsak az első tömeggyártásban készült digitális számítógép volt, hanem hamarosan az 1950-es évek legnépszerűbb és legelterjedtebb számítógépévé vált. Az IBM 650 egy új korszakot nyitott meg a vállalati, akadémiai és kormányzati informatika területén, elérhetőbbé téve a számítástechnikát a nagyközönség számára is. Az IBM 650 nem csupán technikai siker volt – elindította az üzleti célú számítógépek elterjedését. A rendszer egyszerűbb volt, mint az addigi óriásgépek, mégis elég erős a tipikus üzleti alkalmazások futtatásához. A programozók és rendszergazdák új generációja ezen a gépen tanulta meg a számítástechnika alapjait. Az IBM 650 jelentőségét az is mutatja, hogy számos későbbi gép tervezésére és architektúrájára hatással volt, és ez a gép fektette le a számítástechnikai ipar első kereskedelmileg is sikeres modelljeinek alapjait.

Műszaki újdonság: mágnesdobos háttértár

Az IBM 650 legfontosabb műszaki újítása a mágnesdobos háttértár (magnetic drum memory) volt. Ez a forgó hengerre rögzített mágneses réteg segítségével tárolta az adatokat és a programokat. A mágnesdob a modern merevlemezek elődjének tekinthető, és lehetővé tette, hogy a gép – akkori mércével mérve – gyors és rugalmas hozzáférést biztosítson a tárolt információkhoz. Az IBM 650-et eredetileg Magnetic Drum Calculator néven jelentették be, de az első példányt csak 1954 decemberében szállították le – egyidőben a nagy teljesítményű NORC-cal. A gép fő tervezője Frank Hamilton volt, aki korábban az ASCC-t (Mark I, 1943) és az SSEC-et (1947) is tervezte. Az első installációk között volt a Columbia Egyetem Watson Laboratóriuma, ahol két darabot is üzembe állítottak 1955 augusztusától kezdődően.

A gép 10 jegyű decimális számokat tudott kezelni, és programozása lyukkártyák (punched cards) segítségével történt. A 650 sorozat különösen alkalmas volt pénzügyi, statisztikai és mérnöki számítások elvégzésére.

Miért volt mérföldkő az IBM 650?

Korábban a számítógépek egyedi tervezésű, rendkívül drága és gyakran kísérleti célokra épített eszközök voltak, például az ENIAC vagy a UNIVAC. Az IBM 650 ezzel szemben sorozatgyártásban készült, így olcsóbban, gyorsabban és megbízhatóbban volt elérhető a nagyközönség számára is. Ennek eredményeképpen több mint 2000 darabot adtak el belőle – ez a szám elképesztően magas volt az 1950-es évek technológiai piacán. A Columbia Egyetemen például több mint 200 kutatási projektet szolgált ki, valamint oktatásban is használták intenzíven. Noha a 701-es modell már 1952-ben kereskedelmi forgalomban volt, az elsősorban tudományos célokra készült.

A gépet különösen kedvelték egyetemek, bankok, biztosítótársaságok és kormányzati hivatalok, ahol a nagy mennyiségű numerikus adat feldolgozása kiemelten fontos volt.

• A gép 1954-ben került forgalomba, az első példányt a Johns Hopkins Egyetem kapta meg.
• Egy teljes IBM 650 rendszer akár négy nagy szekrényt is elfoglalt, és több száz kilogrammot nyomott.
• A gép óránként körülbelül 1000 műveletet tudott elvégezni – a mai mércével lassúnak számít, de akkoriban gyorsnak számított.
• A mágnesdob kapacitása jellemzően 2000 szó volt (egy „szó” 10 decimális számjegyet jelentett). A gép decimális logikát használt, nem binárist.
• A 650 mágnesdobos memóriát használt, amely 1000–4000 szó (szó = 10 decimális számjegy + előjel) tárolására volt alkalmas.
• A memória forgó dob formájában működött, 12 500 fordulat/perc sebességgel.
• Egy kis 60 szavas ferritmagos memória is rendelkezésre állt, főként pufferelésre és gyorsítótárként.
• Egy 10 jegyű akkumulátor (Upper), és egy további kiegészítő rész (Lower) segítette a műveleteket.
• Az utasításformátum: 2 jegyű műveleti kód (opcode), 4 jegyű operanduscím, 4 jegyű következő utasítás címe.