A magyar informatika és számítástechnika történetének egyik legmeghatározóbb alakja, Kalmár László, 71 éves korában, 1976. augusztus 2-án, Mátraházán hunyt el. A matematikus és tudományszervező munkássága nélkül aligha indult volna el hazánkban az informatikai felsőoktatás, a programozás, és a kibernetika fejlődése.
Tudományos pálya és új utak keresése
Kalmár László (1905–1976) a 20. század közepének egyik legeredetibb magyar gondolkodója volt, aki a logika, a matematikai nyelvészet, az algoritmusok elmélete és a számítástechnika határterületein alkotott maradandót. Már a második világháború utáni években felismerte, hogy az informatika – akkor még kibernetika néven – hamarosan új alapokra helyezi az emberiség tudását és technikai kultúráját.
A szegedi iskola megalapítója
Kalmár László legnagyobb hatású intézményi eredménye a Szegedi Tudományegyetemen 1964-ben megalapított Kibernetikai Laboratórium volt, amely az egyik első ilyen intézmény volt az országban. Itt kezdődött meg először a programozó matematikus és programtervező képzés Magyarországon – évekkel megelőzve más felsőoktatási központokat.
Az általa létrehozott laboratórium a hazai számítástechnika egyik bölcsője lett, és megalapozta a szegedi számítástechnikai iskola hagyományát, amely később a Szent-Györgyi Albert Egyetemen és a SZTAKI-val (Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet) együttműködésben is jelentős eredményeket hozott.
Kalmár nem csupán kutatóként volt úttörő, hanem tudományszervezőként és közéleti értelmiségiként is. Abban az időszakban, amikor az informatika még alig volt jelen a közgondolkodásban, ő már népszerűsítette a programozás, az algoritmusok, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás korai formáit. Mindezt egy olyan korban, amikor a „számítógép” még gyakran katonai titoknak számított, és csak néhány nagyvállalati vagy állami központ rendelkezett ilyen eszközökkel.
Kalmár aktívan részt vett a tudományos közéletben is, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint nemzetközi fórumokon is képviselte a magyar informatikát. Munkássága nemcsak a tudományos világban, de a politikai döntéshozók felé is hatással volt, segítve az informatika elfogadtatását és a finanszírozás elnyerését.
Öröksége
Kalmár László szellemi öröksége ma is él tovább. A róla elnevezett Kalmár-díj a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság egyik legrangosabb kitüntetése, amellyel évente jutalmazzák a hazai informatikai kutatásban és oktatásban kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakembereket.
Nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem Informatikai Intézete, illetve több oktatási és kutatási projekt is. Kalmár egyike azoknak a kivételes magyar tudósoknak, akik nemcsak követni tudták a világ technológiai forradalmát, hanem formálták is annak hazai alakját.
Kalmár László halála nagy veszteség volt a magyar tudományos közösség számára, de életműve és öröksége tovább él a tanítványaiban, az intézményekben, amelyeket létrehozott, és azokban az elvekben, amelyeket képviselt. Az információs társadalom küszöbén állva ma is aktuális, előremutató az a szellemiség, amely Kalmárt jellemezte: az új iránti nyitottság, a tudás társadalmi felelőssége és a jövőbe vetett hite.
