1944. augusztus 7-én az IBM hivatalosan is átadta a Harvard Egyetem számára az Automatic Sequence Controlled Calculator (ASCC) nevű elektromechanikus számítógépet, amelyet Howard H. Aiken vezetésével terveztek, és az IBM épített meg. Az intézmény az eszközt Harvard Mark I néven nevezte el, amely így a számítástechnika történetének egyik mérföldkövévé vált.
Az első nagyméretű digitális számológép
Bár a Harvard Mark I nem számított jelentős technológiai újításnak – hiszen ekkoriban már folytak az első teljesen elektronikus számítógép, az ENIAC fejlesztési munkálatai – mégis különleges helyet foglal el a számítástechnika történetében. A Mark I volt az első nagyméretű, programvezérelt digitális kalkulátor, amelyet valaha építettek. Megbízhatóan működött, és képes volt összetett műveletek hosszú sorát automatikusan végrehajtani.
A Harvard Mark I elektromechanikus eszköz volt, azaz mechanikus alkatrészek mellett elektromos kapcsolásokat is tartalmazott. Az eszköz közel 15 méter hosszú, 2,5 méter magas és több mint 4 tonnát nyomott. Több mint 750 000 alkatrészből állt, köztük fogaskerekekből, tengelyekből, relékből és kábelekből.
A számításokat forgó tengelyek és mechanikus relék végezték, az adatokat pedig lyukszalagon vagy kapcsolótáblán keresztül lehetett bevinni. Az eredményeket nyomtatott formában adta vissza. A gép képes volt négy alapművelet (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) végrehajtására, valamint négyzetgyökvonásra és logaritmikus számításokra is. Bár a Mark I sebessége mai szemmel nézve rendkívül lassúnak tűnik – például egy szorzás körülbelül öt másodpercig tartott –, akkoriban forradalminak számított, hiszen 23 tizedesjegy pontossággal tudott számolni, és megbízhatósága messze felülmúlta az emberi számítási képességeket.
A Harvard Mark I nem csupán technológiai újítás volt, hanem hozzájárult az első valódi programozók megjelenéséhez is. Az egyik első programozója a legendás Grace Hopper volt, aki később a számítógépes programozás egyik úttörőjévé vált. Bár a Mark I még nem volt teljesen elektronikus, hanem elektromechanikus alkatrészekkel működött, előkészítette az utat a későbbi, sokkal gyorsabb elektronikus számítógépek, például az ENIAC számára, amely már teljesen vákuumcsöveken alapult.
Használati cél és jelentőség
A Mark I működése szinte hibamentes volt, és különösen fontos szerepet töltött be a második világháború alatt, mivel segítette az Egyesült Államok haditengerészetét a ballisztikai táblázatok kiszámításában. Később a Harvard Egyetem kutatói használták tudományos célokra, matematikai és fizikai problémák modellezésére is. Ezzel a Mark I inspirációul szolgált a jövő számítógép-fejlesztői számára. A gép működését tanulmányozva sok mérnök és tudós – köztük Grace Hopper, aki itt kezdte karrierjét – elköteleződött a digitális számítástechnika iránt. A Mark I tehát hozzájárult ahhoz a szemléletváltáshoz, amelynek eredményeképp a számítógépek egyre inkább az általános célú, programozható eszközök irányába fejlődtek.
Bár a Mark I-et technikailag hamarosan túlszárnyalták az elektroncsövekkel működő új generációs számítógépek, történelmi jelentősége vitathatatlan. Egyes részei ma is megtekinthetők a Harvard Egyetem Science Center épületében, ahol emléket állítanak ennek a monumentális vállalkozásnak és az elektromechanikus számítástechnika korának. A Mark I története jól példázza, hogy a technológiai fejlődés nem mindig ugrásszerű áttörésekből, hanem lépésről lépésre történő fejlődésből és gyakorlati alkalmazásból épül fel – ahol minden új gép inspirációt nyújtott a következő számára.
