1993. augusztus 24-én az Apple és a Microsoft közötti per lezárult, és talán az informatikai történelem egyik legismertebb jogi ügyeként vonult be. Az Apple azt állította, hogy a Microsoft Windows rendszere megsértette a Macintosh számítógépek vizuális megjelenítésére (visual displays) vonatkozó szerzői jogait. A vita központjában az állt, hogy a Windows felhasználói felülete túlzottan hasonlított az Apple Macintoshjára, így az Apple úgy vélte, hogy ez a hasonlóság jogsértő. A bíróság végül a Microsoft javára döntött. Az ítélet szerint a legtöbb állítás már 1985-ös licencszerződés (licensing agreement) alapján rendezett volt. Azok a pontok, amelyek nem estek a szerződés hatálya alá, nem minősültek szerzői jogsértésnek a „merger doctrine” alapján, amely lényegében azt mondja ki, hogy az ötletek nem védhetők szerzői joggal. Ez a jogi elv különösen fontos volt a szoftverfejlesztésben, mivel lehetővé tette, hogy bizonyos funkcionalitások és vizuális elemek ne legyenek kizárólagosan egyetlen vállalat tulajdonában.

A döntés következményei a Windows fejlesztésére

A Microsoft győzelme utat nyitott a Windows 95 fejlesztése előtt, amely még inkább a Macintosh megjelenését imitálta, mint a korábbi Windows-verziók. A per kimenetele hosszú távon hozzájárult ahhoz, hogy a grafikus felhasználói felületek (GUI – graphical user interfaces) fejlődése nyitottabb és versenyképesebb legyen. Emellett a döntés rávilágított a szoftveripar szerzői jogi korlátaira, és a szoftverfejlesztők számára világossá tette, hogy az ötletek és funkcionalitások önmagukban nem feltétlenül védhetők jogi úton.

Az Apple és a Microsoft perének kimenetele nemcsak egy jogi csatát döntött el, hanem hosszú távú hatással volt a szoftveriparra. A döntés megerősítette, hogy a licencszerződések és a jogi doktrínák kulcsszerepet játszanak a technológiai fejlődés szabályozásában, és elősegítették a Windows 95-ös korszak innovációit, miközben a Macintosh dizájnjára való hasonlóság továbbra is viták tárgyát képezte.