1993. augusztus 13-án a Capcom kiadta az Egyesült Államokban a Street Fighter II Turbo: Hyper Fighting című játékot a Super Nintendo Entertainment System (SNES) konzolra. Ez a kiadás nemcsak a ’90-es évek legendás verekedős játékainak egyik csúcspontja volt, hanem a műfaj otthoni elterjedésének is meghatározó mérföldköve. A Street Fighter II arcade-verziója már korábban, 1991-ben berobbant a játéktermek világába, és szinte egyedül indította el a ’90-es évek verekedős játékainak aranykorát. Azóta olyan rivális és testvérsorozatok születtek, mint a Mortal Kombat vagy a Virtua Fighter, amelyek szintén meghatározták a korszak játékpiacát.

A Street Fighter II Turbo: Hyper Fighting a franchise egyik leggyorsabb és legkiegyensúlyozottabb változata volt, amely bevezette a Turbo módban játszható gyorsított küzdelmeket. Ez jelentősen megváltoztatta a játékmenetet, még intenzívebbé téve a párbajokat.

A Super Nintendo és a kollégiumi élmény

Az SNES-verzió különösen fontos szerepet játszott abban, hogy a Street Fighter II túllépjen a játéktermek falain, és beköltözzön a nappalikba és kollégiumi szobákba. A játék gyorsan közösségi élménnyé vált: barátok, szobatársak és testvérek mérhették össze reflexeiket és taktikáikat a konzol előtt ülve. A játék hosszú távú népszerűsége abban is rejlett, hogy minden karakter rendelkezett saját stílussal és különleges támadásokkal. Ryu, Ken, Chun-Li, Guile vagy M. Bison összecsapásai máig ikonikusak a videojáték-történelemben.

A Street Fighter II Turbo máig meghatározó darabja a videojátékok történetének. Nemcsak az e-sport előfutáraként tekinthetünk rá, hanem egy egész generáció nosztalgikus élményeként is. Érdekesség, hogy sok rajongónak máig megvan az eredeti kazetta, és nem ritka, hogy egy-egy találkozón még ma is előkerül a „smackdown”, vagyis a baráti küzdelem lehetősége.