A vírus úgy álcázta magát, mintha egy Apple II rendszerindító program lenne, és egy fertőzött floppy lemezről töltődött be. Ha valaki használta ezt a lemezt, a vírus észrevétlenül átmásolta magát a számítógép memóriájába, majd minden 50. indítás után egy tréfás verset jelenített meg a képernyőn:

Elk Cloner: The program with a personality
It will get on all your disks
It will infiltrate your chips
Yes it’s Cloner! It will stick to you like glue
It will modify RAM too
Send in the Cloner!

Bár az Elk Cloner nem okozott adatvesztést vagy komoly károkat, ez volt az első vírus, amely igazolta, hogy a számítógépes kártevők képesek önállóan terjedni.

Richard Skrenta mindössze 15 éves volt, amikor megírta az Elk Clonert. Eredetileg egy iskolai tréfa volt, amellyel barátait akarta bosszantani. A vírus azonban gyorsan elterjedt, és ezzel egy új korszak kezdődött az informatikában. Az Elk Cloner megjelenése után a számítógépes vírusok egyre kifinomultabbá váltak, és az 1980-as évek végére már valódi veszélyt jelentettek. A DOS-rendszereken terjedő Brain vírus (1986) és a Michelangelo vírus (1991) már sokkal komolyabb hatással volt a felhasználókra, és ezek a fenyegetések hívták életre az első vírusirtó programokat is.

Az Elk Cloner története jól mutatja, hogy egy ártatlan iskolai tréfa is vezethet komoly informatikai fejleményekhez. Azóta a számítógépes vírusok egyre komplexebbé és veszélyesebbé váltak, és ma már az interneten keresztül terjedő kiberfenyegetések komoly biztonsági kihívást jelentenek a vállalatok és a felhasználók számára egyaránt. Mára a vírusirtók, a tűzfalak és a fejlett kiberbiztonsági rendszerek elengedhetetlenek lettek, de mindez egy 15 éves fiú tréfájával kezdődött, 1982-ben.