Bár Edison neve összeforrt az izzólámpával, fontos megjegyezni, hogy nem ő volt az első, aki kifejlesztette az „elektromos fényt”. Már az 1800-as évek elejétől kezdve számos tudós és mérnök kísérletezett hasonló megoldásokkal:

• Humphry Davy 1802-ben alkotta meg az első szénív-lámpát, amely rendkívül erős fényt adott, de gyorsan elhasználódott és nem volt praktikus mindennapi használatra.
• Frederick de Moleyns 1841-ben kapott szabadalmat egy platinaszállal működő izzólámpára, de a technológia nem volt elég fejlett a tartós működéshez.
• Joseph Swan brit feltaláló az 1860-as évektől kezdve fejlesztette saját izzólámpáját, és 1878-ban sikeresen be is mutatta azt.

Edison tehát nem az első volt, de ő volt az, aki valóban használható, tartós és tömeggyártásra alkalmas lámpát hozott létre.

Edison 1878-ban kezdte meg az izzólámpával kapcsolatos kísérleteit a Menlo Park-i laboratóriumában. A sikerhez három kulcsfontosságú tényező vezetett:

1. Megfelelő izzási anyag kiválasztása – Edison hosszú kísérletezés után szénszálat használt, amely sokkal tovább bírta, mint a korábbi megoldások. Később bambuszrostból készült szálakat alkalmazott, amelyek akár 1200 órán keresztül is képesek voltak világítani.
2. Jobb vákuumtechnika – A lámpában lévő levegő eltávolításához Edison a Sprengel-pumpát használta, amellyel sokkal nagyobb vákuumot tudott elérni, így az izzószál lassabban égett el.
3. Magas ellenállású szál – Edison olyan izzószálat tervezett, amelynek ellenállása nagyobb volt, így kevesebb áramot fogyasztott, és központi energiaelosztási rendszer kiépítésére is alkalmas volt.

Ezek az újítások tették lehetővé, hogy az izzólámpa gazdaságosan előállítható és széles körben alkalmazható legyen.

1880. január 27-én Edison hivatalosan is szabadalmaztatta találmányát, és ezzel megkezdődött az elektromos világítás térhódítása. Az izzólámpa azonban önmagában még nem volt elég: Edisonnak ki kellett építenie egy teljes elektromos energiaelosztó rendszert, amely biztosította az áramot a lámpák működtetéséhez. 1882-ben Edison létrehozta az első közüzemi elektromos hálózatot New Yorkban, amely az izzólámpák mellett más elektromos berendezéseket is ellátott energiával. Ez volt a világ első modern villamosenergia-hálózata, amely a városokat fokozatosan fényárba borította.

Edison találmánya forradalmi volt, de az elektromos energia terjesztése nem ment zökkenőmentesen. Az 1880-as évek végén megkezdődött a híres „áramok háborúja” (War of Currents) Edison és riválisa, Nikola Tesla között.

• Edison a közvetlen áramot (DC, Direct Current) támogatta, amelyet az ő rendszere használt.
• Tesla és támogatója, George Westinghouse, az váltakozó áramot (AC, Alternating Current) preferálták, amely hatékonyabban volt képes nagy távolságokra szállítani az energiát.

Bár Edison minden eszközt bevetett, hogy a közvetlen áram előnyeit hangsúlyozza – még elektromos széket is használt, hogy démonizálja a váltakozó áramot –, végül Tesla és a váltakozó áram rendszere győzedelmeskedett, és ez lett az elektromos hálózat alapja világszerte.

Edison izzólámpája több mint egy évszázadon keresztül az alapvető világítási eszköz maradt, mielőtt a kompakt fénycsövek (CFL) és a LED-lámpák elkezdték kiszorítani. Ennek ellenére az Edison által lefektetett alapelvek ma is meghatározóak az elektromos világításban. Az izzólámpa nemcsak egy technológiai áttörést jelentett, hanem megváltoztatta az emberek életmódját is: lehetővé tette a hosszabb munkaidőt, hozzájárult a városok modernizációjához, és új iparágakat teremtett. Edison találmánya a modern világ egyik sarokkövévé vált, és neve örökre összefonódott a fény fogalmával.