1963. július 26-án történelmi jelentőségű eseményre került sor az űrkutatás történetében: az Egyesült Államok sikeresen pályára állította a világ első geoszinkron műholdját, a Syncom–2-t (a „Synchronous Communications Satellite” rövidítése). Ez a technikai mérföldkő megalapozta a modern távközlési és műsorszóró műholdrendszerek fejlődését, amelyek ma már a mindennapi élet szerves részét képezik. A geoszinkron pálya azt jelenti, hogy a műhold a Földdel megegyező idő alatt – azaz nagyjából 24 óra alatt – kerüli meg bolygónkat. Így, ha megfelelően választják meg a pályamagasságot és a dőlésszöget, a műhold látszólag állandó helyzetben marad a Föld felszínéről nézve, lehetővé téve a folyamatos kommunikációt egy adott földrajzi térséggel. Ez különösen előnyös a távközlés, a televíziós műsorszórás és a meteorológia számára.

A Syncom-program

A Syncom-programot a NASA és a Hughes Aircraft Company közösen fejlesztette ki. Az első műhold, a Syncom–1, még 1963. február 14-én indult útnak, ám sajnos elektronikai hiba miatt meghibásodott, mielőtt elérhette volna a végső pályáját. A Syncom–2 viszont már teljes siker volt. A műholdat egy Delta B hordozórakéta juttatta Föld körüli pályára a Cape Canaveral űrközpontból. A Syncom–2 geoszinkron, de nem geostacionárius pályán működött: ez azt jelenti, hogy a pályája ugyan megegyezett a Föld forgási idejével, de nem az egyenlítő síkjában helyezkedett el, így az égen lassan „nyolcast” rajzolt le (ún. analemma alakzatot).

Technikai adatok

• Tömeg: 39 kg
• Átmérő: kb. 71 cm (henger alakú test)
• Energiaellátás: napelemek
• Kapcsolat: hang- és adatátvitel
• Első sikeres kísérlet: élő telefonbeszélgetés Nigéria és az USA között

A Syncom–2 elsősorban kísérleti célokat szolgált, de már így is képes volt hang- és adatkapcsolatot létesíteni távoli kontinensek között, megalapozva a későbbi, kereskedelmi műholdrendszerek – például az Intelsat – működését.

A Syncom–2 nemcsak technológiai bravúr volt, hanem politikai és társadalmi jelentőséggel is bírt. Egyik legelső alkalmazása során egy telefonbeszélgetést bonyolítottak le John F. Kennedy amerikai elnök és Abubakar Tafawa Balewa nigériai miniszterelnök között – ezzel szimbolikusan is jelezve az új technológia határokat áthidaló erejét. A Syncom-sorozat következő tagja, a Syncom–3, már geostacionárius pályára került (azaz az egyenlítő síkjában maradt), és az 1964-es tokiói olimpiai játékok közvetítése során szolgálatba is állt – ez volt az első műholdas, élő tévéközvetítés a világ túlsó feléről.

A Syncom–2 tehát nem csupán egy műszaki újítás volt, hanem a globális kommunikáció forradalmának hírnöke. Nélküle nem lenne ma műholdas televízió, internet, GPS vagy időjárás-előrejelzés – és még csak nem is sejtenénk, milyen kicsi lett a világ, hála a világűrbe küldött rádiójeleinknek.