1973. május 14-én az Egyesült Államok útjára indította a Skylab–1 jelű küldetést, ezzel felbocsátva az ország első, emberek számára is lakható űrállomását. Ez a történelmi esemény nemcsak az amerikai űrprogram fejlődésének fontos mérföldköve volt, hanem több szempontból is korszakhatárt jelentett az űrkutatás történetében. A Skylab indítása egyben az utolsó alkalom volt, hogy a legendás Saturn V rakétát használta a NASA – ez volt az a hordozórakéta, amely az Apollo-program keretében az űrhajósokat a Holdra juttatta.

1965. március 21-én a NASA elindította a Ranger 9 űrszondát, amely a Ranger-sorozat utolsó, pilóta nélküli holdfelderítő küldetése volt. A Ranger-program célja az volt, hogy részletes képeket készítsen a Hold felszínéről, ezzel segítve a későbbi emberes holdraszállásokat.

2006. március 10. – A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) megérkezett a Vörös bolygóra, és pályájára állt. Az MRO fő küldetése a víz jelenlétének kutatása volt Marson, de számos egyéb célkitűzést is tartalmazott. Eredetileg úgy tervezték, hogy két évig végzi el az alapfeladatokat, és négy évig támogatja a további célokat. Azonban az MRO 2023-ig folyamatosan működik, és több mint 445 terabájt adatot továbbított.

1972. március 2-án a NASA elindítja a Pioneer–10 űrszondát, amelynek célja a külső bolygók felfedezése volt. A Pioneer–10 volt az első űreszköz, amely áthaladt a kisbolygóövön, majd elhaladt a Jupiter közelében, részletes képeket és adatokat küldve a hatalmas gázóriásról. Később, bár eredetileg nem ez volt a fő célja, pályája miatt elhagyta a Naprendszert, és az első ember alkotta objektummá vált, amely átlépte a csillagközi tér határát.

2011. február 24-én a Discovery űrsikló utolsó útjára indult, végrehajtva 39. és egyben záró küldetését, az STS-133-at. Az űrsikló több fontos rakományt szállított a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), köztük az első humanoid robotot, a Robonaut2-t, becenevén R2. A Discovery volt a legtovább szolgálatban lévő űrsikló, és több küldetést teljesített, mint bármely másik NASA űrrepülőgép, ezzel örökre beírta magát az űrkutatás történetébe.

1949. február 24-én az Egyesült Államok elindította a Bumper 5 rakétát, amelyet a NASA az első amerikai rakétának tekint, amely elérte a világűrt. A rakéta egy módosított német V-2 ballisztikus rakétából és egy amerikai fejlesztésű WAC Corporal rakétából állt, és rekordmagasságba, 244 mérföldre (kb. 393 km-re) emelkedett.

1962. február 20-án John Glenn történelmet írt, amikor első amerikaiként megkerülte a Földet. A Friendship 7 űrkapszula fedélzetén háromszor kerülte meg bolygónkat, egy küldetés, amely nemcsak az Egyesült Államok űrprogramját lendítette előre, hanem az egész világot lenyűgözte. Hogyan zajlott a repülés, és milyen technológia tette lehetővé ezt a mérföldkövet?

Ma már természetes, hogy az időjárás-előrejelzések pontos műholdas adatokon alapulnak, de vajon honnan indult mindez? 1959. február 17-én a Vanguard 2 lett az első időjárási műhold, amelyet azért küldtek az űrbe, hogy a felhőborítottság eloszlását mérje. Ez a kis műhold úttörő szerepet játszott az időjárás-megfigyelés történetében, és ami még lenyűgözőbb: a mai napig Föld körüli pályán kering