1962. július 10-én indult útjára a világ első kísérleti nemzetközi kommunikációs műholdja, a Telstar 1. Ez az apró eszköz forradalmasította a transzatlanti kommunikációt, és megalapozta a mai globális műholdas rendszerek technológiai alapjait. A Telstar 1 a Bell Labs (Bell Laboratories) mérnökeinek fejlesztése volt, és az amerikai NASA bocsátotta Föld körüli pályára.

1965. június 28-án egy új korszak kezdődött a globális kommunikáció történetében: ezen a napon állt hivatalosan szolgálatba az első kereskedelmi távközlési műhold, az Intelsat I, becenevén „Early Bird”. A nevét a közismert angol mondás alapján kapta – „The early bird catches the worm” („Aki korán kel, aranyat lel”) –, és nem véletlenül: ez a műhold megelőzte korát, és olyan lehetőségeket nyitott meg a világ számára, amelyeket korábban legfeljebb csak a tudományos-fantasztikus irodalom sejtetett.

1969. május 18-án a Kennedy Űrközpontból elindult az Apollo–10 küldetés, amely a holdraszállás közvetlen főpróbája volt. Bár az eredeti tervek szerint akár ez lehetett volna az első holdraszállás is, a NASA a teljes rendszer és eljárások éles tesztelését választotta, még a tényleges leszállás előtti utolsó lépésig. Ez a döntés megteremtette a sikert a későbbi Apollo–11 küldetés számára, amely két hónappal később történelmet írt.

1961. május 5-én Alan Bartlett Shepard Jr., a NASA egyik első, úgynevezett „Mercury Hetes” (Mercury Seven) űrhajósa lett az első amerikai, aki az űrbe jutott, amikor egy tizenöt perces szuborbitális repülést hajtott végre a Mercury program keretében, a Freedom 7 nevű kapszulában. A rakéta, amely Shepardot az űrbe juttatta, egy Redstone típusú hordozórakéta volt. Shepard 115 mérföldes (kb. 185 kilométeres) magasságot ért el, és körülbelül öt perc súlytalanságot tapasztalt meg.

1967. április 17-én a NASA elindította a Surveyor–3 űrszondát a floridai Cape Kennedy (ma Cape Canaveral Űrerőbázis) indítóállásából. Ez volt a harmadik űreszköz a Surveyor-programban, és a második, amely sikeres, "puha" (soft landing) leszállást hajtott végre a Hold felszínén. Elődje, a Surveyor–2 sajnos lezuhant, és nem tudta teljesíteni küldetését. A Surveyor–3 fő feladata a Hold felszínének vizsgálata volt.

Robert Goddard, akit ma a modern rakétatechnika atyjának tartanak, 1926 március 16-án sikeresen elindította a világ első folyékony hajtóanyagú rakétáját (liquid-fueled rocket) Auburnben, Massachusetts államban. A rakéta mindössze 2 másodperc alatt érte el a 41 láb (kb. 12,5 méter) magasságot, miközben sebessége megközelítette a 96 km/órát.

2011. február 24-én a Discovery űrsikló utolsó útjára indult, végrehajtva 39. és egyben záró küldetését, az STS-133-at. Az űrsikló több fontos rakományt szállított a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), köztük az első humanoid robotot, a Robonaut2-t, becenevén R2. A Discovery volt a legtovább szolgálatban lévő űrsikló, és több küldetést teljesített, mint bármely másik NASA űrrepülőgép, ezzel örökre beírta magát az űrkutatás történetébe.

1949. február 24-én az Egyesült Államok elindította a Bumper 5 rakétát, amelyet a NASA az első amerikai rakétának tekint, amely elérte a világűrt. A rakéta egy módosított német V-2 ballisztikus rakétából és egy amerikai fejlesztésű WAC Corporal rakétából állt, és rekordmagasságba, 244 mérföldre (kb. 393 km-re) emelkedett.