2007 augusztusában a NASA újabb mérföldkőhöz érkezett a Mars-kutatásban: útjára indította a Phoenix nevű űrszondát, amely elsőként szállt le a Mars sarkvidéki térségében. A küldetés célja nemcsak a felszín alatti vízjég felkutatása volt, hanem annak vizsgálata is, vajon valaha létezhettek-e olyan körülmények a bolygón, amelyek lehetővé tették volna az élet kialakulását.

A küldetés főbb eseményei és céljai

Indítás időpontja: 2007. augusztus 4.
Indítóhely: Cape Canaveral, Florida, USA
Hordozórakéta: Delta II 7925
Leszállás a Marson: 2008. május 25.
Leszállási hely: Vastitas Borealis – a Mars északi sarki síksága

[videohttps://youtu.be/Q0X1FoyLRGY autoplay:0]

A Phoenix lander a NASA Scout programjának első missziója volt, amely kisebb költségvetésű, tudományosan célzott küldetéseket foglalt magába. A Phoenix szonda fő tudományos feladata az volt, hogy:

• Felássa a felszín alatti rétegeket, különösen a fagyott víz (vízjég) kimutatására.
• Megvizsgálja a talaj ásványi összetételét, különös tekintettel az élethez szükséges elemek (például szén, hidrogén, nitrogén) jelenlétére.
• Feltérképezze az éghajlati viszonyokat és az időjárási folyamatokat a Mars északi régiójában.
• Tanulmányozza, vajon voltak-e valaha a környezetben mikrobiális élet fennmaradására alkalmas feltételek.

Érdekességek

• A Phoenix leszállásakor elsőként alkalmazott a Mars sarkkörön túli területére tervezett leszállórendszert.
• Az űrszonda karja körülbelül 2,35 méter hosszú volt, és akár 50 cm mélyre is le tudott ásni a marsi talajba.
• A fedélzeti TEGA nevű analizátor segítségével kis mennyiségű talajt hevítettek fel, hogy a keletkező gázokat elemezzék – ez alapján észlelték a perklorát jelenlétét, amely különösen fontos a marsi kémiai környezet megértéséhez.
• A Phoenix küldetése hivatalosan 2008 novemberében zárult le, miután a sarkvidéki tél végleg megbénította az energiaellátását.

Tudományos öröksége

A Phoenix küldetése jelentős előrelépést jelentett a marsi víz- és életkutatás terén. Bár nem talált közvetlen bizonyítékot az életre, a talajvizsgálatok és a perklorát felfedezése új perspektívát nyitottak a Mars lakhatóságának kérdésében. Az űrszonda neve – Phoenix (Főnix) – szimbolikusan is találó volt: a szonda hardverének egy része korábban már más, törölt küldetésekre készült, így szinte „hamvaiból született újjá”. Tudományos öröksége tovább élt a későbbi, fejlettebb küldetésekben, például a Mars Science Laboratory (Curiosity) vagy az InSight misszióban is.