Az Apollo–10 feladata az volt, hogy az összes műveletet és rendszert tesztelje, amelyre szükség lesz a holdraszálláshoz – kivéve magát a tényleges leszállást. A holdkomp (lunar module), amely a „Snoopy” hívójelet kapta, 15 kilométeres távolságra közelítette meg a Hold felszínét. Ekkor a legfontosabb műszerek – így a leszálló radar is – működés közben voltak tesztelve. A holdfelszínről készített nagy felbontású fényképek az Apollo–11 ideális leszállóhelyének azonosítását szolgálták.

A parancsnoki modul (command module) – „Charlie Brown” hívónéven – a Hold körüli pályán keringett, és a két egység a próba során mintegy 8 órányi különválás után sikeresen újra dokkolt egymáshoz. Ez a művelet elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a későbbi küldetésnél a Holdról felszálló űrhajósok visszatérhessenek a Földre.

Technológiai mérföldkövek és különleges érdekességek

Az Apollo–10 küldetés több elsőbbséggel is büszkélkedhet. Ez volt az első űrrepülés, amely színes televíziós kamerát vitt magával, így a Föld lakói először színes felvételeken láthatták bolygónkat és az űrhajó belső világát. Ez nemcsak technikai, hanem társadalmi mérföldkő is volt, hiszen így a holdprogram sokkal kézzelfoghatóbbá vált a nyilvánosság számára.

További érdekesség, hogy az Apollo–10 legénysége volt az első, amely sikeresen megborotválkozott az űrben – ezzel bizonyítva, hogy hosszabb űrutazások során is biztosítható a személyes higiénia.

Ezenkívül az Apollo–10 űrhajósai tartják a leggyorsabban haladó emberek rekordját is: a Földhöz viszonyított legnagyobb sebességet ők érték el – közel 39.900 km/h-s (kb. 11,08 km/s) sebességgel tértek vissza a Föld légkörébe, amely máig megdöntetlen rekord.

A siker útja: Apollo–10 nyitja meg az utat a történelmi holdraszállás előtt

Bár az Apollo–10 nem szállt le a Holdra, szerepe döntő fontosságú volt a teljes holdprogram sikerében. Az űrhajósok és a földi irányítás számára ez a küldetés lehetőséget adott az eljárások begyakorlására, a lehetséges hibák felismerésére, és a Hold felszínének precízebb megfigyelésére. Mindez együttesen biztosította az Apollo–11 küldetés sikerét, amely 1969. július 20-án végül elhozta az emberiség számára a Hold felszínére lépés történelmi pillanatát.

Az Apollo–10 emléke örökre megmarad mint a „nagy próba”, amely nélkül Neil Armstrong híres lépése talán nem válhatott volna valóra.